Mire  elfoglaltuk a szobát, és kicsit kipakoltunk, már nehéz volt eldönteni, hogy az álmosság vagy az éhség követel-e gyorsabb megoldást. :D

Végül megszavaztuk, hogy korgó gyomorral úgysem lehet jól aludni, hát irány az étterem. 

Rögtön nyitás után értünk le, és mint utólag kiderült, ez nem éppen szerencsés időpont. A vendégek nagy része ugyanis mint az éhező vadállat, úgy zömült be az étterembe, és lerohanta az étel szigetet. Először azt hittük, hogy ők már tudják, kevés a kirakott étel, és ezért vívnak ekkora harcot minden falatért.

Aztán persze kiderült, hogy erről szó sincs. Legalább 20 tál volt körben (bevallom, sosem számoltuk meg, hogy mennyi), és mindben más ennivaló várt az éhes nyaralóra. Plusz külön szigeten a saláták. Ha valami kifogyott, a személyzet azonnal hozott helyette teli tálat. Vagyis senkit nem fenyegetett az éhen halás veszélye, mégis a többség test test elleni harcot vívott, és púposra szedte a tányérját abból, amit elért. Aztán persze ennek a nagy része a tányéron maradt (ment a kukába :( ) , és rohant egy újabb halomért, ismét könyökölve, tolakodva.

Elborzadva néztük a folyamatot, és arról tanácskoztunk, hogyan lehetne ezt megúszva, kényelmesen jól lakni a következő napokon. 

Nem azt mondom, hogy mi (főleg Soma :D ) nem mentünk vissza többször is szedni, hogy több mindent megkóstoljunk, de sosem pakoltuk rogyásig a tányérjainkat. Mindenki mindig csak annyit vett el, amennyit biztosan meg is tudott enni. Ezt még itthon megbeszéltük. Az all inclusive ellátás nem = a korlátlan pazarlással!

Nekem amúgy is halálom minden svédasztalos rendezvényen vagy étteremben, amikor a bőséges kínálattól megrészegülve a kedves vendég sokkal több ételt dob ki, mint amennyit megeszik. MIéééééért? Otthon is ennyit pocsékol? Kötve hiszem!

Idővel rájöttünk, hogy ha a nyitásnál jóval későbbre tesszük az étkezéseinket, akkor elkerülhetjük az éhező sáskákat, és kicsit komfortosabban válogathatunk a bőséges kínálatból.

Dicséret illeti a Virginia Hotelt, mert tényleg maximálisan odafigyeltek arra, hogy étkezési időben ne legyenek üres tálak a tálalón, pedig rengeteg a vendégük, mert 200 szoba van a szállodában. Külön élmény volt tapasztalni, hogy a 35 fok feletti hőségben is mosolyogva rohangáltak az asztalok között, szedték össze a koszos tányért, öntötték ki a rengeteg maradékot, és ezért sokszor még egy köszönömöt sem kaptak. Fogalmam sincs, mennyit keres egy ilyen helyen a személyzet, de mindig úgy éreztem, hogy nem eleget....

Mi minden esetre hálásak voltunk nekik, éreztük, hogy tényleg a kényelmünkért dolgoznak. Az ételek finomak és sokfélék voltak, nehéz volt nem pukkadásig ennünk magunkat minden alkalommal.