Talán csodálkozol, hogy mit keres egy utazós blogon könyvajánló, főleg, ha nem utazási témában íródott.

Mégis írok róla, mert egyrészt biztos nem véletlenül került megint a kezembe, másrészt számomra ez a könyv is utazás: a belső utazás könyve. 

Az írónő súlyos rákbetegségének köszönhetően, a halálközeli élménye során jutott olyan felismeréshez, aminek segítségével a kómából visszatérve gyorsan és teljesen meggyógyult. 

A könyvben azt is hangsúlyozza, hogy nem kell súlyos betegnek lennünk ahhoz, hogy ezt a tudást megszerezzük. Elég felismerni, hogy az örökös megfelelni vágyás, a magunkat rossznak, alkalmatlannak minősítés, és az ebből fakadó szorongás rossz irányba vezet minket, és komoly, akár végzetes problémákhoz vezethet.

Nagyon örülök, hogy ismét elolvastam ezt a könyvet, és újra nagyító alá vettem az életemet. Bízom benne, hogy ismét hasznomra válik, és hiszem, hogy minden ismétlés segít a tudást gyakorlattá változtatni. ("A tudás nem azonos a bölcsességgel. Bölcsesség az, amikor már gyakorlod" ;) A békés harcos útja )

Nem akarok senkit rábeszélni erre a könyvre, de ha éppen olvasnivalót keresel, és szereted az ilyen jellegű "tananyagot", akkor jó szívvel ajánlom. 

Anita Moorjani: Meghaltam, hogy önmagamra találjak (Bionergetic Kiadó 2012) 

"A hagyománytisztelő hindu család gyermekeként Hongkongban nevelkedett fiatal hölgynek sok konfliktust okozott, hogy a saját útját járva is igyekezett minden külső elvárásnak megfelelni. Félelmei, szorongásai végül súlyos egészségügyi problémákhoz vezettek. A halál küszöbén állva rájött, hogy képes meggyógyítani önmagát, és hogy az univerzum olyan csodák helye, amelyeket korábban elképzelni sem bírt."

Közzéteszek néhány idézetet a könyvből, mert hiszem, hogy ezek a gondolatok önmagukban is elgondolkoztatóak:

"Korábban anélkül, hogy észrevettem volna, mindent azért tettem, hogy elkerüljem a fájdalmat és tetsszem másoknak. Megragadtam a csinálásban, követésben, keresésben és abban, hogy elérjek valamit... Az életemet a félelem vezérelte - a félelem attól, hogy visszatetszést keltek, kudarcot vallok... vagy hogy nem vagyok elég jó. A fejemben az a kép élt, hogy elégtelen vagyok.    A halálközeli élmény óta tudom: ... csak azért jöttem vissza, hogy legyek. Ezért aztán minden, amit teszek, szeretetből fakad. Már nem foglalkozom azzal, hogy megpróbáljak helyesen cselekedni, hogy szabályoknak vagy tanoknak megfeleljek. A szívemet követem, és tudom, hogy semmi rossz nem lehet abból, ha ezt teszem. Ironikus  módon ez sokkal jobban tetszik másoknak, mint bármi, amit a régi önmagam tett..."

"Azt vettem észre, hogy az emberek már nem képesek megtalálni az élet varázslatosságát. Nem osztották a környezet iránti csodálatomat és lelkesedésemet, mint ahogyan azt sem, hogy örülök pusztán annak, hogy élek. A hétköznapi  rutin rabjai voltak, és a soron közeli dolog járt az eszükben. A halálközeli élmény előtti életemben én is éppen ilyen voltam. Mindenki annyira a tevékenységei rabja lett, hogy képtelen volt csak úgy benne lenni a jelen pillanatban."

"Többé nem félek semmitől. Nem félek a betegségtől, az öregedéstől. a haláltól, a pénzveszteségtől vagy bármi mástól. Nincs igazán mitől félni, ha a halál már nem tölt el rettegéssel, hiszen mindig azt tartjuk a legrosszabb eshetőségnek. Ha a legrosszabbtól már nem rettegsz, mi más marad?"

"Tudom, hogy a pénz kedvéért már soha többé nem vállalok olyan munkát, amit nem élvezek. Annyira megváltoztak az igényeim a munkával és általában a dolgokkal kapcsolatban. Az életem és az itt töltött idő már sokkal értékesebb."

"Sokan nem hallják szívesen, hogy a halálunk után nem vár ítélkezés. Vigasztaló azt gondolni, hogy az embereket elszámoltatják majd a rossz cselekedeteikért. A büntetés, a bosszú, az ítélkezés és a kárhoztatás azonban "itteni" és nem "ottani" dolgok.  ...... Azt hiszem, aki másnak árt, csak a saját fájdalma, a korlátozottság és az elkülönülés érzése miatt teszi ezt.... Képzeld csak el, mennyire boldogtalanok lehetnek, ha képesek ilyen fájdalmat okozni valaki másnak...    A sorozatgyilkos ugyanúgy beteg, mint a rákos. Ha mostanában több a gyilkos, az csak azt jelenti, hogy a társadalmunk beteg." 

Folytathatnám hosszan a szemezgetést, rengeteg olyan mondat, olyan tanítás van a könyvben, amit érdemes kiemelni.  

Ha a fentiek alapján úgy érzed, érdemes megismerned Anita történetét, olvasd el, és aztán beszélgessünk róla ;) De ha már olvastad, akkor is örömmel fogadom a véleményedet, az érzéseidet vele kapcsolatban.

Írj ide a blog alá, kommentben vagy akár a Facebook oldalunkra.