Egyszer már bevallottam, hogy mennyire imádom a baklavát. Szerencsére Rodoszon a szállodában gyakran és bőségesen kínáltak belőle, amit ki is használtam ;)

Azóta itthon is többször sütöttem. Sokféle recept kering a neten, nem könnyű kiválasztani a kedvünkre valót. Ez tipikusan az az édesség, ami ahányszor elkészíted, annyiféle lesz, vagyis nem lehet megunni.

Nemrég vettem két csomag réteslapot, de csak az egyiket használtam fel egy virslis-túrós-sajtos sós vacsi készítéséhez, hát kezdeni kellett valamit a megmaradt másik csomaggal is :D

Mivel már szépen gyűlik a folyamatosan hulló idei dió, adta magát az ötlet, legyen baklava. Amúgy is ideje volt kitalálni valami nyáridéző, hangulatjavító dolgot, hogy ellensúlyozzuk kicsit a régóta tartó szürkeséget.

Elővettem az egyik receptemet, és elkezdtem átvariálni, már csak azért is, mert fele annyi réteslapom volt otthon, mint amennyit írt. Ez a mostani variáció annyira istenire sikerült, hogy megosztom veletek a pontos receptet, hátha kedvet kaptok hozzá. Nem kell félni tőle, egyáltalán nem bonyolult elkészíteni, és ha van saját diótok, fillérekből megvan.

Kicsit féltem, hogy a túl friss dió miatt esetleg keserű lesz a töltelék. A most szedegetett idei dió még annyira nyers, hogy helyenként alig tudtam kiszedni a csonthéjas burokból, és itt-ott megkóstolva keserű volt az íze, de a sütiben ez már egyáltalán nem volt érezhető. Viszont valószínűleg pont a dió frissességének, nagy nedvesség tartalmának köszönhetően lett az egész nagyon szaftos és ízletes.

Lássuk hát a receptet.

1 cs. (6 db) réteslap, 30 dkg darált dió, 5-6 ek. barna cukor, kb. 80 gr. 70%-os étcsoki, szintén darálva és kb.15 dkg margarin olvasztva. A sziruphoz 5 ek méz, 2 ek barna cukor, 1 cs. vaníliás cukor, ízlés szerint citromlé.

Félbevágtam a réteslapokat, így 12 lapból tudtam rétegezni. A ledarált diót összekevertem kb. 4 ek. barna cukorral és a csokival. Kivajaztam egy kis tepsit, amibe leraktam 3 réteg lapot, ezt megkentem bőven margarinnal, vastagon beterítettem diós keverékkel, rá 2 lapot raktam, megkentem vajjal, újabb diós réteg, megint 2 lap megkenve, és dió, amíg minden el nem fogyott. Nekem a tetejére 3 lap maradt, amit a végén szintén bekentem margarinnal. Az egészet 5-10 percre érdemes betenni a hűtőbe, mert utána könnyebb felvágni. Sütés előtt fel kell vágni tetszés szerint, és mehet a sütőbe.

Amíg sült, felfőztem a szirupnak valókat. Forrás után érdemes pár percig főzni, hogy kicsit besűrűsödjön. 

A sütőből kivett baklavát rögtön meg kell locsolni a kész sziruppal, gondosan elosztva, hogy mindenhová jusson, és hűlni hagyni. Mire kihűl, szépen beszívja a szirupot.

A dolog legnehezebb része a várakozás, megvárni, amíg ehetőre hűl :D . De megéri, mert valami mennyei finomság lesz belőle.

Sokan azért nem szeretik a baklavát, mert túl gejl, de ha megnézed ezt a receptet, ebben nincs sok cukor, és a citromlé még a szirupot is kellemesen pikánssá teszi. Szóval csak bátran próbáljátok ki, és kísérletezzétek ki a saját ízléseteknek megfelelő változatot! ;)

Jó étvágyat!