Csinálom a hirdetéses munkámat, és közben Szabó Pétert hallgatok. 3 héttel ezelőttig én nem hallottam őt beszélni, és nem olvastam tőle semmit. Tudtam, hogy ki ő, de valamiért nem éreztem a késztetést, hogy megismerjem. 

Viszont pár hete őt dobta fel nekem a youtube. Mindig keresek magamnak valami hallgatnivalót, hogy ne menjen üresben az idő, amíg viszonylag mechanikus online munkát csinálok, és akkor nem éreztem, mit hallgatnék szívesen, hát rábíztam magam a youtube-ra. Szabó Péter: A boldogság tanulható c. előadását dobta fel nekem. Azóta sokat hallgatom őt, és már úgy érzem, sokat köszönhetek neki...

Mi köze ennek egy utazós bloghoz? Csak annyi, hogy pár perce azt mondta a Péter a fülesemben, hogy "Gondolkodj nagyban! Nagyban gondolkodni ugyanannyi energia, mint kicsiben"

Előtte kb. egy órával beszélgettem valakivel az utazásainkról, aki azt kérdezte, hogy "De hát megengedhetitek magatoknak, hogy megint utazzatok?" Nem, nem engedhetjük meg magunknak. Ha a havi költségvetésünket nézzük, még egy éttermi ebédet sem engedhetünk meg magunknak. Akkor hogy van ez?

Hát úgy, hogy 2016-ban feltettem a varázs szemüvegemet, és elkezdtem másként nézni az életünkre, a pénzügyi helyzetünkre. Rájöttem, hogy meg kell adnunk magunknak azokat az élményeket, azokat a közös kalandokat, amik feltöltik az akkumulátort. Tavaly az én 50. szülinapom adta meg azt a lökést, hogy merjek nagyban gondolkodni, és ma is hálás vagyok ezért, mert azóta rájöttem, hogy nem kell ahhoz ilyen kerek évforduló vagy bármi jeles esemény, hogy megérdemeljünk akár egy szép utazást is.

Ha olvastad a blogom elejét, akkor tudod, hogy tavaly 0 Ft pénzem volt, és hitelből mentünk Rodoszra. Őrültség? Lehet, de én annyira biztosan éreztem, hogy végre jár nekünk egy Igazi nyaralás, hogy mindenáron meg kellett oldanom rá a fedezetet. NAGYBAN GONDOLKOZTAM! :) Szerencsére!

Utazás vonatkozásában azóta is bátor vagyok. Valamiért azóta már nem kételkedem benne, hogy nekünk ez jár, és kétség nélkül megyek és teszek azért, hogy legyen rá fedezet. Befogadóbb vagyok, és könnyebben észre veszem a lehetőségeket (lehet az plusz munka, vagy mint most: egy nagyon ideális hitelkiváltás), amik lehetőséget adnak egy újabb utazásra.

Bármilyen hihetetlen, a tavalyi első, kölcsönből fedezett nyaralástól odáig jutottunk, hogy most éppen Egyiptomba készülünk. Nem, nem keresek többet, mint korábban, és gazdag férjet sem találtam, csak hiszem, hogy jár ez nekem, és mertem élni egy elém kerülő kedvező hitelkiváltási lehetőséggel, amivel kifizettem a tavaly felvett drága Cetelem kölcsönt, plusz kaptam még annyi pénzt, ami elég egy okosan összerakott új utazásra. (és közben ugyanazt a törlesztő részletet fizetem, amit tavaly már bevállaltam ;) )

Közben pedig bízom benne, hogy a fejlődésemet, a képességet, hogy meglátom, és elfogadom a lehetőségeket, előbb-utóbb ki tudom terjeszteni az életem más területeire is, és nem csak utazni fogunk, de képes leszek más vonatkozásokban is minőségi változást elérni!

Ezt a mesét pedig azért tettem közzé, mert őszintén remélem, hogy lesz 1-2 ember, akinek az én történetem erőt adhat, aki szintén fel meri tenni a saját varázs szemüvegét, hogy elkezdhessen más életet élni.