2017.11.21. Harmadik nap, délután

A helyszín: Albatros Aqua Park Hotel, Horas SPA szalon.

Mindhárman mást választottunk, ezért a megérkezésünk után külön-külön helyeken kezdtek el foglalkozni velünk.

Az már kiderült számunkra az elmúlt napokban, hogy Egyiptomban CSAK a férfiak dolgoznak. Csak fényévente látni 1-1 női munkaerőt. A recepcióstól a mosogatóig bezárólag mindenhol férfiakkal találkozik az ember. Mégis kicsit meghökkentő volt, amikor tudatosult bennem, hogy a kozmetikus is férfi. :D Igyekeztem megnyugtatni magam, hogy ez is csak egy szakma, amit akár férfiak is művelhetnek jól, és úgyis csak az arcomat fogja kezelni, nem lesz igazán kellemetlen. De aztán mégis csak furcsa volt, amikor először hozzám ért, elég erősen kellett koncentrálnom a kellemes, halk zenére és illatokra ahhoz, hogy át tudjam adni magam az "élvezetnek". (Mondjuk, lehet, hogy az sem segítette a zavartalan ellazulást, hogy amikor fölém hajolt, kellemetlenül cigaretta szaga volt... Én nem dohányzom, és nem is igazán tolerálom a cigarettázást.)

Na de nézzük sorban.

Laura afro fonást választott, hagyta magát rábeszélni egy kis fazonváltásra. Először ugyan bizonytalan volt, mert azon izgult, hogy a sok apró fonatot ki lehet-e majd bontani, vagy ha megunja, akkor le kell vágatnia a haját. Több mint 8 éve növeszti, hajvágásról hallani sem akar. De miután többször megerősítették, hogy legalább másfél-két hónapig maradhat befonva, utána pedig simán ki tudjuk bontani, belement. 

Igaz, hogy végül csak fél raszta lett, mert az ő derékig érő haját nagyon sok munka, és rengeteg pénz lett volna végigfonni, de nagyon jól sikerült. Kb. 20 perc alatt befonta neki az ügyes kezű fodrász, és az eredménnyel mindenki elégedett volt. Rendhagyó volt a dizájn, de jól illett az arcához, és nem volt annyira extrém, hogy ne járhasson vele simán suliba itthon.

Ugye szép?  (A lány is és a frizurája is ;) )

Somát arckezelésre próbálta rábeszélni az üzletkötő, mondván, hogy a pattanásos bőrének jót tenne egy kis spéci ápolás, de amikor elkezdte neki magyarázni, hogy szépen leszedik a serkenő arcszőrzetét is, és ezt demonstrálta is a szálloda udvarán (előkapott egy spulni fehér cérnát, és gyors mozdulatokkal epillált neki némi szemöldököt az udvar közepén állva :D ), úgy döntött, hogy ebből kösz nem kér. Megértem.

Helyette kitalálta, hogy egy jó hátmasszázs viszont jólesne, így ő elvonult egy szép kis masszázs szobába, és amíg elkészült Laura haja, az ő hátát is jól megdolgozták. Azt mondta, hogy jó volt, bár az elején kicsit kellemetlen, mert baromi erős keze volt a masszőrnek, de végül jó érzéssel kelt fel a masszázs ágyról. Erről a műveletről nincs fotónk, mert közben engem már szárnyai alá vett a kozmetikus, de a cikk eleji galériában találsz egy képet a masszázs szobáról.

Az egész hely jó hangulatú volt, a kozmetikai kis szoba is hasonló stílusú, mint a masszázs rész, kellemes szűrt fény, andalító zene, enyhén hűvös, illatos levegő. Mikor túltettem magam azon a döbbeneten, hogy egy dörmögő férfi fogja kenegetni, masszírozgatni az arcomat, igyekeztem átadni magam a lazulásnak, de az igazság az, hogy ez nem sikerült teljesen... Hiába takart be, hogy ne fázzak a hűvösben, és hiába tett kellemesen illatos, nedves vattát a szememre, nem sikerült egészen kikapcsolnom a megfigyelő receptoraimat. 

Folyamatosan próbáltam kitalálni, hogy éppen mit csinál, mit ken rám. Volt abban arctisztítás, ecsetes kenegetés, gőz, újabb letörlés, kézzel krémezgetés, minden, de nem tudtam magam úgy átadni az érzésnek, mint egy itthoni kozmetikában. Ez még nem is lett volna nagy baj. A problémák ott kezdődtek, amikor kiültetett a külső, világosabb szobába, és a cérnás módszerrel elkezdte szedni a szemöldökömet.

Mit ne mondjak, nem esett jól... Igaz, én sosem szedettem vagy szedtem a szemöldökömet, ezért új is volt az élmény, de ez a cérnás csipkedős-tépős csupaszítás meg különösen nem ízlett. Persze igyekeztem erősnek mutatkozni, és nem grimaszolni meg nyafogni, tűrtem hősiesen. Meg aztán tudtam, hogy ha már belekezdett, akkor be is kell fejeznie, különben felemás leszek :D

Végre elkészült a szemöldökömmel, már kezdtem fellélegezni, amikor elkezdte csipkedni az egész arcomat. Magyarázta, hogy csak nyugi, jó lesz, mert szépen leszedi az elhalt hámréteget, és "baby face" leszek utána. Jó, jó, értem én, 50 fölött nem kis ígéret, hogy baba arcúvá tesznek, de ami fáj, az fáj. Nem kicsit. Nagyooooon! A radírozásnak ez a módja ugyanis kíméletlenül kitépi az utolsó piheszálat is, nem kevés fájdalom árán.

Ha azt mondom, nem volt őszinte a mosolyom közben, akkor nem biztos, hogy pontosan írtam le az érzést. :( Volt egy pont, amikor már majdnem szóltam, hogy lemondanék a visszafiatalodásról, inkább hagyja abba, legyek bármennyire csak félkész, de végül nem tettem. Elvégre én egy kemény csaj vagyok. Meg hát a gyerkőcök is ott ültek mögöttem, és kíváncsian lesték, hogy mi folyik, nem akartam nyafogósnak tűnni...

Szerencsére egyszer minden rossznak vége szakad, megdicsértek, hogy milyen erős vagyok, és milyen szuper, hogy így elviseltem az egészet, kaptam még egy réteg hűsítő krémet az arcomra, majd távoztunk. Kicsit ugyan furcsa volt, hogy azzal váltunk el, 2 nap múlva várnak kontrollra. Itthon sosem kellett a kozmetikushoz kontrollra visszamenni.... De hát más ország, más módszerek, biztos tudják, hogy miért mondják.

Estére már sejtettem a kontroll okát. Közvetlenül a kezelés után csak kellemes bizsergést éreztem, és valóban hihetetlenül sima tapintása volt a bőrömnek, kezdtem nagyon örülni, hogy engedtem a csábításnak. Lefekvéskor azonban már kezdett viszketni az arcom, éjjel pedig egy csomószor arra ébredtem, hogy fáj, kegyetlenül viszket és ég az egész fejem. Ajjajjjjjj! Nem lesz ez így jó!

Tudod mit láttam reggel a tükörben? Ezt:

Szép? Éljen a kényeztető kozmetika...

Kipirosodva, feldagadva, viszketve, fájva. Kegyetlen volt! A hideg víz jólesett neki, egy kicsit lehűtöttem, aztán bekentem panthenollal, ami szerencsére volt nálunk. Az első gondolatom az volt, hogy vissza kéne menni, segítséget kérni, ha már elrontották, segítsenek rendbe hozni, de igazából nem volt túl sok kedvem ehhez. Valahogy elszállt a szolgáltatásba vetett bizalmam, gondolom, ezt megérted...

Ráadásul 22-én hajnalban indultunk Luxorba, ahonnan csak este 10 után értünk vissza, ha akartam volna se tudtam volna konzultálni velük. 

Nem volt mit tenni, ezzel az egyáltalán nem emberbarát fizimiskámmal szálltam fel a kiránduló buszra, táskámban a panthenol spray-vel, és csak reménykedtem benne, hogy az egyiptomi tűző napon való egész napos kirándulás nem fog túl sokat rontani a helyzeten.

Szegény utastársaink csak lopva mertek néha rám pillantani, láttam a szemükben, hogy szívesen megkérdeznék a kinézetem okát, de nem merték. (Furcsa érzés volt felismerni, hogy kb. ilyen lehet valamilyen látható fogyatékkal élni, amikor mindenki csak méreget, kíváncsian vizslat, de nem nagyon mernek hozzád szólni... Komoly lecke volt nekem empátiából! ) 

És nem ez volt az egyetlen tényező, ami beárnyékolta a várva várt luxori kirándulást.... Ez lesz majd a következő mese. :)