2017. júl 02.

Ez már a lemez B oldala?

írta: CzidlinaIldikó HennaShanti
Ez már a lemez B oldala?

... vagy inkább egy új fejezet kezdete?

Ugorjunk 10 évet, 2016 tavaszára.

Bevallom, nem vagyok szülinap mániás, nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget a gyertyák száma növekedésének, de ez most egy kicsit más volt. 

Az ÖTVENEDIK közelgett. Azért ez már  valami! Nem? 

Bizsergetőbb volt, mint a korábbiak. Mélyebb érzések kavarogtak bennem, ha belegondoltam, hogy néhány iskolatársam meg sem érhette ezt a szülinapját. Mások már az unokáikat kényeztették, nekem pedig még csak 9 éves volt a kisebbik gyerekem...  Láttam ötveneseket, akik már gyógyszereken élnek magas vérnyomás, cukorbetegség vagy egyéb nyavalyák miatt.

Én meg ott álltam az 50. kapujában, 32 ledolgozott évvel a hátam mögött, az utolsó 6 év nehéz batyujával a vállamon, lélekben fiatalon és kiegyensúlyozottan, de azért mégis fáradtan,  kicsit elcsigázottan a szürke hétköznapok mókuskerekétől.

Na ebből elég! Büszke vagyok az 50 évemre, ideje hát igazán ünnepelni, megjutalmazni magam/magunkat - gondoltam. (Hogy miért mindig csak a nagyobb sarokpontoknál érzem, érezzük úgy, hogy jár nekünk egy emlékezetes ajándék, az egy külön blog témája lehetne ;) Ma már tudom és hiszem, hogy mindennap megérdemeljük a vállveregetést, a "bónusz csokit" )

Szóval jöhet valami különleges, valami, ami még nem volt. Hadd legyen emlékezetes ez az évforduló!

Legyen egy klassz családi wellness hétvége, 3-4 nap kényeztetés a tavaszi szünetben, mert megérdemeljük.

Ugye figyeled, hogy már megint milyen luxus kívánságom támadt, úgy mint a negyvenediken is? :D :D :D Tudom, hogy sokaknak ez alap, de nekünk ez újdonság volt. Korábban még csak nem is gondoltunk családi nyaralásra, mert örültem, ha víz fölött tudom tartani a fejemet.  Mondjuk most se volt rá meg a fedezet a párna alatt, de ezzel nem foglalkoztam. Úgy éreztem, ha valamikor, hát most TÉNYLEG megérdemlem ezt a luxust, és biztos voltam benne, hogy a jó tündérek majd segítenek előteremteni a rávalót is.

Irány az utazási iroda, ahol Andi barátnőmmel elkezdtünk keresgélni  a lehetőségek között. Ajánlat volt bőven, de olyan ára volt pl. egy balatoni kényeztető hétvégének, hogy úgy éreztem, ez nem éri meg a küzdést.

Aztán Anditól elhangzott a bűvös mondat, ami mindent megváltoztatott: "Majdnem ugyanennyi pénzből hármatokat busszal ki tudlak utaztatni Görögországba." 

Micsoda? Görögország? Mikor még a Balatonra is csak félve gondoltam? Naná, hogy ráharaptam, mint kutya a csontra :D 

A gyerekekkel rátapadtunk a netre, és napokig böngésztük az utazási irodák ajánlatait. Táblázatot készítettünk, összehasonlítgattunk, gyönyörködtünk a képekben, és úgy éreztük magunkat, mint akik máris nyaralnak. HIHETETLEN volt! A közös katarzis, a kitágult világ, a megnyílt remény, hogy talán végre mi is IGAZIT nyaralhatunk.... Elmondhatatlan!

Pénzről most még ne beszéljünk. Egyrészt mert nem volt, másrészt az euforikus napok alatt eszembe sem jutott azon rágódni, hogy miből fog mindez megvalósulni. Talán a kábítószeresek érezhetnek hasonlót, amikor szabadon lebegnek, gondok, feladatok, terhek nélkül. ESZMÉLETLEN érzés!

Azt hiszem, most először éreztem meg igazán, mélyen belülről, milyen lehet az, amit a spirituális könyvek tanítanak: csak a vágyadra koncentrálj, akard őszintén, szívből, érezd azt, hogy máris a tiéd, és élvezd minden pillanatát. Na ez ilyen volt. 

Méterekkel a föld fölött jártam, és éreztem, ahogy a rezgés szintem egyre erősödik.... Biztos vagyok benne, hogy ez a mérhetetlen belső erő hajtott a sikeres megvalósítás felé.

Kíváncsi vagy, hogyan? Kövess tovább, hamarosan folytatom :)

Szólj hozzá

50 felett rezgésszint Rodosz