2017. júl 16.

A rodoszi erődben lépten - nyomon meglepetések teremnek

írta: CzidlinaIldikó HennaShanti
A rodoszi erődben lépten - nyomon meglepetések teremnek

Még mindig június 17. és még mindig Laura nap.

A hajókázástól feldobódva indultunk el felfedezni az erődöt. A nagyságát látva azt sejtettük, hogy ez nem lesz rövid túra, de arról fogalmunk sem volt, hogy a Nagymesterek Palotája az igazi meglepetések egész tárházát nyújtja. Már az első lépések szemet gyönyörködtető látványt hoztak: gondosan válogatott kövekből kirakott szépséges mozaikok mintázták a járdát:

rodosz_049.jpg

Szánkat tátva indultunk tovább, amikor megszólított minket egy turista kinézetű fiatal srác. Először nem is értettük pontosan, mit szeretne, elkezdett kérdezgetni, hogy honnan jöttünk, mi járatban vagyunk. Kicsit fura volt a szituáció, de mivel kedves volt, nem fogtuk rögtön menekülőre a dolgot. Amíg kérdezgetett, elővett a válltáskájából egy darab fekete papírt és egy ollót, és szinte oda sem nézve elkezdte vagdosni  a lapot. Szorgosan járt a keze, közben faggatta a gyerekeket, hogy hány évesek, mi a hobbijuk, hogy érzik magukat Rodoszban. Forgatta a papírt és az ollót, szinte légies mozdulatokkal dolgozott, és 1-2 perc után kezdett kirajzolódni egy fej forma. 

Ekkor vettem észre, hogy amikor felpillant a munkájából, mindig Laurára néz. Te jó ég! Ez a srác éppen Laura arcát formázza meg a szemünk láttára, hihetetlen könnyedséggel és gyorsasággal. Lenyűgöző volt a felismerés. Nem telt el több 5 percnél, amikor egy utolsó pillantással nyugtázta az alkotását, majd elővett egy kis fehér kartont, rátűzte a képet és átnyújtotta Laurának.

Íme a tökéletes, megismételhetetlen ajándék!

laura_sziluettje.jpg

Természetesen nem csak egy köszönömbe került, de biztos megérted, hogy jó szívvel és azonnal fizettük ki érte a 6 eurót, amit kért. Ma is ámulattal gondolok az egészre, hihetetlen áldás, ha valaki ilyen tehetséges.

Tökéletes névnapos nap volt! Nem is nagyon vágytunk többre, de az előzőeket megfejeltük még az egyedi hangulatú shoppingolással. Nem szokványos élmény az erőd falai között létrehozott gigászi bazár utcáin bóklászni, beszélgetni a kedves, de nem erőszakos árusokkal. Nem ritka esemény, hogy itt-ott összeáll egy zenekar vagy bármilyen formáció, és rögtönzött koncertet hallgathat a turista. 

Az is tökéletesen illik a képbe, hogy az egyik kávézó előtti téren hatalmas arapapagájok üldögéltek a fák ágain vagy épp egy korláton. Tökéletes koronája volt ennek a napnak, amikor beszédbe elegyedtünk a madarak gazdájával, aki néhány fotó kedvéért azonnal a karunkra ültette az egyik papagájt. Figyelmeztetett, hogy a gombjainkra vigyázzunk, mert nagyon szereti ropogtatni őket . Mi sem bizonyította ezt jobban, mint hogy a tulaj ingén a legtöbb már csak félgomb volt :D  Rajtunk éppen nem volt semmi rágcsálni való, így nem is aggódtunk, de a szemfüles jószág azonnal kiszúrta a szállodai karkötő rögzítő gombját, és az enyémet egy szempillantás alatt elroppantotta.

rodosz_060.jpg

 Nehezen tudtunk elszakadni ettől a mély nyomokat hagyó helytől, de végül felkerekedtünk a buszpályaudvar felé. Várt még ránk a feladat, hogy megtaláljuk a buszunkat, és végre tényleg kipróbáljuk a helyi közlekedést. Kiderült, hogy a taxisunk igazat mondott: 3 felnőtt buszjegy Rodoszból Koskinouba tényleg 6 Euró, vagyis nagyon korrekt áron fuvarozott minket. Ezt megerősítette a taxi droszton kint lévő ártábla is, miszerint ez a távolság egyébként 10 Euróba kerül.

Élménydús, meglepetésekben gazdag, tartalmas napunk volt!

Szólj hozzá

Rodosz Nagymesterek Palotája rodoszi erőd