2017. aug 02.

Kaland a semmi közepén

írta: CzidlinaIldikó HennaShanti
Kaland a semmi közepén

Találkozásunk a görög a vérszamarakkal

Emlékszel? A júl.12-i bejegyzésben már utaltam rá, hogy majd mesélek a vérszamarakról.

Legyen ez a mai mese. A nagy kaland a rodoszi pusztában.

rodosz_185.jpg

Ő az egyik füles, akivel összehozott minket a sors a pusztában

Történt egyik este, hogy vacsi után úgy döntöttünk, sétálunk egy kicsit, hátha mégis akad valami látni- vagy tennivaló Koskinouban.

Elindultunk felfelé, az út mentén. Először a szokásos görög kép fogadott: a szállodánk után egy üres, elhagyatott telek következett, rajta épületrommal, száraz gazzal, porral, szeméttel.  Utána egy helyes kis taverna, kék-fehér kockás terítővel, aztán megint pusztaság.

Szemben a tavernával, az út másik oldalán két csacsi legelészett a fák alatt. Na, ez pont nekünk való elfoglaltság, gondoltuk, azonnal átstartoltunk a túloldalra. 

Tudnod kell, hogy nekünk bármilyen állat jó társaságot, jó programot jelent, mindenféle jószággal igyekszünk azonnal kapcsolatot teremteni. Soma főleg a halakat és a csúszómászókat kedveli, de emlősökkel is elvan. Laura leginkább lóimádó, de minden szőrös, négylábú, emlős jószág iránt szerelemre tud lobbanni, ahogy én is.

A csacsik ki voltak kötve hosszú kötélen, békésen legelésztek, és több család ácsorgott körülöttük, volt aki dinnyehéjat vitt nekik, amit lelkesen ropogtattak. Idilli volt a kép, hát bátran elkezdtük simogatni őket. (Mondjuk az is igaz, hogy talán még egy oroszlánt is megsimogatnánk, ha így szabadban, őrizetlenül, kikötve várna ránk :D ) 

Néhány simi után az egyik enyhe fenyegető gesztust tett: kivillantotta a fogsorát, és feltartott fejjel, határozottan felénk lépett. Inkább vicces volt, mint ijesztő, nem vettük igazán komolyan. Azt gondoltuk, nem lennének így szabadon hagyva, ha veszélyesek lennének... Hát próbáltunk tovább barátkozni. A csacsik azonban ezt egyáltalán nem akarták. A testbeszédük továbbra is inkább harcias volt, mint hívogató. Erre aztán már hátrálni kezdtünk, mire az egyik füles futólépésre váltott, és határozottan kiűzött a területről.

Persze megijedtünk, nem szerettünk volna harapós szamár puszit kapni, de a menekülés közel sem egyszerű, ha hátrálva kell sietned, strandpapucs van a lábadon, ami ilyenkor persze leesik, és száraz fűcsomók és kövek akadályozzák a tolatást.

Szerencsére épségben megúsztuk a kalandot, csak Laura huppant földre és horzsolta meg magát egy kicsit. 

Némi hüppögés és izgatott zihálás után már jót nevettünk az egészen, és folytattuk a sétát. 

Az út végén bejutottunk egy 5 csillagos szálloda területére. Megnéztük, milyen szép medencéjük van, és kicsit irigykedtünk, mert annak a szállodának saját tengerparti strandja volt. 

Sajna további látnivaló tényleg nincs ezen a részen, de mint a történetünk is mutatja, egy kis izgalmat bárhol találhat az ember ;)

rodosz_186.jpg

A sétából visszafelé jövet Soma odaállt az egyik harcias csacsi elé

egy fotó kedvéért, de az előzmények után már  nem mert közelebb menni...

Szólj hozzá

csacsi Rodosz Koskinou