2017. sze 23.

Kis Csacsik külön utakon

írta: CzidlinaIldikó HennaShanti
Kis Csacsik külön utakon

Poznan és Liechtenstein

Napok óta azon agyalok, hogy mivel folytatódjon a mese.

A krétai történet is véget ért, a következő szerencsés nyaralásunk pedig még tervezés-szervezés alatt van. Persze fogok majd mesélni az újabb ötletekről, alakul már egy új, csak ránk jellemző mese, de még korai egy kicsit ;) Türelem!

Na de akkor miről írjak? Mi az a téma, ami érdekes lehet másoknak, kapcsolódik az eddigi vonalhoz, és Szerencsés Szamarakhoz méltó?

Vagy egy darabig ne írjak? Legyen inkább csend, amíg elkezdődhet az új utazós-csacsis sztori?

Szóval ahogy így törpölgettem az írni-nem-írni kérdésén, rápillantottam a kaparós térkép cikkre, és erről eszembe jutott, hogy 2016 valóban nagyon szerencsés és szokatlanul utazós volt nekünk, és minden szál valahogy 2016 tavaszán indult, vagyis a nagy változásokat hozó kerek szülinapom körül ;) 

Nem is tudom, eddig miért nem jutott eszembe, hogy a Csacsi Trió két kisebb tagja is utazott tavaly külön-külön, méghozzá mindkettő meglehetősen szerencsés módon: INGYEN! Tudom, hogy nem kell mindennek a pénz körül forogni, de ha olvastad a bemutatkozó cikkjeimet, akkor tudod, hogy a szűkös keretek korábban meglehetősen korlátoztak minket. 

Valamikor év elején lehetett, hogy Soma olvasott egy felhívást a Magyar Horgász c. újságban, miszerint fiatalok pályázhatnak egy lengyelországi nemzetközi horgásztáborba. Először nem is nagyon akart jelentkezni, mert csak 6 gyerek kerülhetett be a csapatba az egész országból, és mögötte nem áll profi, jól szponzorált csapat, de végül rábeszéltem. Veszíteni valónk nem volt, csak az  a pár óra, amíg összeraktuk a jelentkezési anyagát. Beadtuk, és vártunk. Vártunk türelemmel (ahogy már annyiszor :D ) , de semmi. Elmúlt a jelentkezési határidő , semmi. Elmúlt az az idő is, amíg értesíteni kellett a nyerteseket, semmi. Sebaj, legalább megpróbáltuk - gondoltuk, és a legnagyobb lelki békével elutaztunk Rodoszra. A meglepetés akkor ért, amikor a nyaralásból hazaértünk... (De ez majd egy külön sztori lesz, mert megérdemli az önálló fejezetet)

Laura önálló szerencsés sztorija pedig 2016. májusában indult, amikor egyszer félrehívott a tanító nénije, és azt mondta, hogy az osztályukból ő az egyik, akit az iskola javasolt egy 3 hetes külföldi jutalomútra. Mint megtudtam, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat minden évben kiutaztat 16 rászoruló kisgyereket Liechtensteinbe (bizony ám!), ahol 3 hetet töltenek egy csodás helyen, a Nagyhercegnő meghívására és költségére. Sosem hallottam még korábban erről a programról, sejtheted, hogy leesett az állam. Tavaly éppen Komárom és a Feszty Iskola volt a soros, innen került kiválasztásra a 40 szerencsés, és köztük az én lányom is. Gondold el, mennyi apró mozaiknak kellett összeállnia ahhoz, hogy Laura épp bekerülhessen.

- A hazautazás napjáig nem tölthette be a 10. évét

- Szociálisan rászorultnak kellett lennie (ebben az esetben szerencse volt, hogy egy fizetésből élünk hárman)

- Jó tanuló vagy valamiben jó teljesítményt nyújtó gyerekek kerülhettek be

- Szerencse, hogy a Feszty suli pont most került sorra, amikor Laura épp beleesett a korcsoportba

- Ki tudja, milyen szempontok szerint válogatták ki a tanárok az utazókat, de Laura is átment a szűrőn

- Nem utolsó sorban olyan talpraesett gyerekek kellettek, mint az én lányom is, akik bevállalták, hogy 3 hétig család nélkül, idegen környezetben élnek és tanulnak.

Szóval a tavalyi évünk triplán is szerencsés volt, pedig akkor még nem is hívtuk magunkat Szerencsés Szamaraknak.

Szólj hozzá

Magyar Máltai Szeretetszolgálat Magyar Horgász Liechtenstein horgásztábor Szerencsés Szamarak kaparós térkép