2017. okt 12.

Névtelen, arctalan bátrak idejét éljük...

írta: CzidlinaIldikó HennaShanti
Névtelen, arctalan bátrak idejét éljük...

Hetek óta érik bennem ez az írás. Nagyon piszkál egy gondolat, csak nehezen szántam rá magam az írásra, mert nem vagyok az a tipikus véres szájú blogger, és nagyon nem szeretek másokat bírálni, véleményezni sem. Viszont annyira általánosnak tűnik a jelenség, hogy muszáj kifüstölögnöm magamból. Hátha utána könnyebben elengedem.

A kommentelésről, kommentelőkről van szó. 

Követek néhány blogot itt az oldalon, és látom, hogy a népszerű blogoknak minden írását azonnal több tucat komment követi. Ritkán adok magamnak időt, hogy belebonyolódjak a posztok olvasásába, mégis hamar szemet szúrt az a jelenség, hogy a kommentelők legalább 90%-a rejtőzködve véleményez. Egy kitalált felhasználónév mögé bújva, profilkép nélkül.

ARCTALANUL, NÉVTELENÜL bátran felvállalják a véleményüket. De talán helytállóbb azt mondani, hogy osztják az észt. Mert bizony az látszik, hogy ezek az anonim tollforgatók nagyon határozott véleménnyel (és nyilván sok személyes tapasztalattal... :( ) rendelkeznek  tucatnyi témában.

Végülis tök jó, hogy ennyi polihisztor, sokat tapasztalt, széles látókörű ember él közöttünk. Csak azt nem értem, hogy ha ilyen sok bölcs, nagyon magabiztos, határozott véleményű, agilis honfitársunk van, akkor a világ dolgai miért haladnak ilyen nehezen előre?  Hol vannak ezek az emberek, amikor tenni kéne? Amikor ki kéne állni, és példát mutatva vezetni másokat? Miért nem látjuk ezt a tömeget magunk körül a mindennapokban, a való életben? 

Néha elgondolkodom, hogy vajon ez a sok bátor "John Doe" akkor is leírná a véleményét, és nekitámadna a többieknek, ha muszáj lenne a saját neve alatt, arcképpel publikálni? 

Engem azért szomorít el nagyon ez a jelenség, mert így hamis az egész. Az álarc védelme alatt biztos, hogy torz vélemények (is) születnek, pedig nagyon is érdekes látni, hogy ugyanazt a kérdést, témát mennyire másképp látjuk és értékeljük mindannyian. Pont attól tud színes lenni a világ, hogy mindenki más szemüvegen át néz, és a saját normarendszere szerint értékel dolgokat.  De amikor fedezék mögé bújva, tét nélkül harsány megmondó emberré válik valaki, sőt még arra is veszi a bátorságot, hogy nekimenjen egy más véleményen lévőnek, na az nagyon gáz!

Az is feltűnt a komment áradatban, hogy van egy "kemény mag" , aki szinte mindenhol ott van, és vezérszónokként viszi a prímet. Sőt akadnak olyanok is, akik olyan mennyiségben és erővel vannak jelen, mintha fizetnének nekik ezért. (Persze lehet, hogy ilyen is van, ezt nem tudom...) Megnéztem 1-2 aktív tollforgató profilját, és láttam olyat, aki kb. 10 hónapja regisztrált, saját blogot nem ír (nyilván esze ágában sincs témafelelőssé válni, időt, energiát ráfordítva, felelősséget vállalva írni ) , viszont közel 5000 (!!) hozzászólása volt. Az havi 500, átlag napi 16 komment.  Atyaég! Nincs más dolga? Nincs jobb dolga? És ha már ennyire szereti az írás világát, miért nem fordítja a készségét valami hasznosabbra?

Természetesen tudom, látom, hogy ilyen a világ: hogy sokkal nagyobb igény van a károgásra, jajgatásra, hogy a tragédiák, a pofára esések története visz mindent, és hogy az emberek zöme pontosan tudja, hogy másnak mit, hogyan kellene csinálnia, miközben ő maga egy fűszálat nem tesz arrébb. 

Jó lenne, ha kicsit másképp állnánk egymáshoz, ha tudnánk tiszteletben tartani a másikat, és ha a kommenteket is az a vágy hívná életre, hogy a véleményünkkel, tapasztalatunkkal segítségére legyünk másoknak! Utópia? Remélem, hogy nem! ;)

 

Szólj hozzá

álarc arctalan névtelen kommentelők John Doe