2018. feb 11.

Megfutamodtunk ...

írta: CzidlinaIldikó HennaShanti
Megfutamodtunk ...

alkudozás és nyomulós eladók helyett fix áras vásárlás

2017.11.20. Második nap

Másnap reggel arra ébredtünk, hogy Somának tekereg a hasa. Máris elkapta volna a Fáraó átka? Ne már! Pedig este hősiesen megittuk a gyógyászati céllal hozott házi pálesz adagunkat :D

Nincs mit tenni, beköltözött a WC-re, mi lányok pedig elmentünk reggelizni.

A szállodában többféle etető hely is van, amikből szabadon lehet válogatni az all inclusive ellátás keretében. Mi most újra az előző nap megismert fő éttermet választottuk, mert itt tűnt legbőségesebbnek a kínálat, és hely is van bőven. Aki itt éhes marad, az megérdemli ;) A helyben, frissen sütött palacsintán és többféle tojáson, omletten kívül volt hagyományos péksüti, felvágott, sokféle saláta, müzlik joghurtokkal, lekvárokkal. A variációk száma végtelen. Mindenki talált kedvére valót. 

Azt örömmel állapítottam meg, hogy Krétához hasonlóan itt is egész héten degeszre ehetem magam kenyér és péksütemény nélkül. Hurrrráááá!

No, akkor sétára fel! Lányok teli hassal, Soma üres bendővel :D Irány a Cleopátra nevű fix áras üzlet.

Aki járt már Egyiptomban, tudja, mit jelent a fix áras bolt. Ez a béke szigete, ahol nem vetik rád magukat lépten nyomon az árusok, nem liheg a nyakadban, amíg meg nem veszel valamit, és nem kell végeláthatatlanul alkudoznod egy-egy darabért. Persze tudom, sokan vannak, akik imádják ezt a fajta vásárlást, és a bazárokban fillérekért megszerzett kincseket, nekem viszont nagyon nem fekszik az alkudozás, én menekülök a nyomulós eladók elől. Ezért választottuk a fix áras nyugis vásárlást, és mivel az idegenvezetőnk szerint 1 km-en belül volt a bolt, nem is volt kérdés, hogy sétáljunk. 1 km nem távolság!!!!

Csakhogy Hurghadán ez nem ilyen egyszerű. Egyrészt valahogy itt nem szokás sétálni. Az út során egyetlen nyaralóval és helyivel sem találkoztunk, aki gyalog próbált volna eljutni A-ból B-be. Kicsit furcsa volt, de nagyon nem zavartattuk magunkat ettől.

Másrészt viszont ahogy kiléptünk a szállodából, ránk vetették magukat az út mellett konvojban várakozó taxisok, és a sarkunkban loholva próbáltak rábeszélni, hogy üljünk be az autójukba. Hiába igyekeztünk az idegenvezetőnk tanácsa szerint minimális kommunikációba bocsátkozni, és határozottan tovább menni, ez nem igazán volt hatásos. Hihetetlen vehemenciával jöttek mögöttünk, és csak kántálták, hogy "one euro, one euro".

taxi.jpg

Végül nagy nehezen túl jutottunk a taxisok hadán. A biztonság kedvéért a jobb oldali járdáról bementünk a középső járdaszigetre, azt remélve, hogy itt már háborítatlanul elkutyagolhatunk az üzletig. Tévedtünk!

A hátunk mögül érkező taxik MINDEGYIKE megállt mellettünk, függetlenül attól, hogy a külső vagy a belső sávban haladt-e, és mellettünk lassan gurulva akart rávenni a beszállásra. Az egyszerű "No, thanks" válasz nekik semmit sem jelent, folyamatosan nyomják a rábeszélést. Olyan is akadt, aki leállította az autót a belső sávban, kiszállt, és odajött hozzánk, hogy testközelből folytassa az agitálást. Na, nekem ez már bőven túl van a komfortzónám megsértésén. Bevallom, nehezen viseltem, ahogy az aurám belsejében állva, levakarhatatlanul fújta, hogy őrültek vagyunk, nem biztonságos gyalog menni, olcsón elvisz stb. És az őrült, crazy jelző még az enyhébbek közül való volt, kaptunk "fuck"-ot is, miközben a sofőr dühösen felénk köpött az autójából.

Szóval háborítatlan sivatagi sétáról szó sem lehetett. Azt el kell ismerni, hogy ezek a taxisok mindent (sőt még annál is többet) megtesznek az utas szerzésért. Hárman is voltak, akik egymástól függetlenül, hihetetlen határozottsággal állították, hogy a Cleopatra most még nincs is nyitva, csak délután 3-kor nyit, tehát teljesen feleslegesen megyünk. Igaz, ami igaz, a harmadiknál már kicsit elbizonytalanodtunk, és majdnem visszafordultunk, de végül neki sem hittünk. Gyanús volt, hogy a bombabiztos infó után ő is "szolgálatkészen" ajánlotta, hogy egy euróért elvisz mindhármunkat egy tuti helyre, mert persze ismer egy szuper üzletet a bazárban.

Büszkén mondhatom: végül nem hagytuk magunkat eltéríteni, sem taxiba tuszkolni, és végül eljutottunk a Cleopatra bazárba, ami természetesen nyitva volt, és hatalmas árukészlettel, klimatizált belső térrel és segítőkész, de nem nyomulós eladókkal csak arra várt, hogy kényelmesen és békésen megvegyünk minden szuvenírt és meglepit az egész családnak, és magunknak is. 

cleopatra.jpg

Cleopatra bazár, avagy a fix áras üzlet, ahol nyugodtan válogathat a turista.

Itt vettük meg a közismert arafat kendőket is, amikre szükségünk lesz majd a sivatagi szafarin. Mivel fogalmunk sem volt, hogy kell ezeket szakszerűen feltekerni a fejünkre, az eladók megmutatták ezt is. Akkor ott a boltban nagyon egyszerűnek tűnt az egész, aztán a szállodába visszatérve kiderült, hogy a túra előtt nem árt gyakorolnunk még a "turbán" készítést :D

arafat.jpg

 Ez a kép már a szállodai szobában készült, a saját feltekerés valahogy még nem az igazi.. A boltban olyan szép feszesen állt rajtam a kendő....

Sebaj! A lényeg, hogy a kendők is megvannak, méghozzá nevetséges áron (300,- Ft-nak megfelelő egyiptomi fontba sem került darabja. Nem hiszem, hogy egy bazárban ennél olcsóbbra is le lehetett volna alkudni az árát...), és mindhármunknak más-más színben.  

A sikeres shoppingolás után betértünk a Cleopátra melletti patikába, Antinál tablettát venni. Ez az a szuper helyi készítmény, ami hatékonyan képes gyors javulást hozni, ha valakinek kijut a "Fáraó átkából". Mivel Soma reggeli tünetei már gyanúsak voltak, úgy gondoltuk, jobb ha van belőle a táskánkban. Azt mondták az ismerőseink, hogy ha patikában vásárolunk, akkor 1-2 Euróba kerül, máshol a többszörösét is elkérik érte. Na, nekünk sikerült a patikában is sokat fizetnünk, mert az eladó addig győzködött, hogy az Antinal mellé feltétlenül szükséges egy másik tabletta is a vírus ellen, hogy végül 290 LE - vel lettünk könnyebbek...  Nem tudom, miért, de amikor ilyen, számomra idegen helyzetben elkezd győzködni valaki valamiről, egyszerűen elfelejtek számolni, és csak az jár az eszemben, hogyan szabadulhatnék tőle mielőbb. Ez történt most is, és csak utólag esett le, hogy több mint 4400,- Ft-ot fizettem. Ez még csak a második napunk, de már a sokadik lenyúlás... Jajjjjjjj, de nem szeretem ezt :(

Aztán visszasétáltunk a szállodába. Szerencsére a vissza úton már nem nagyon  akartak taxiba invitálni, így a déli meleget leszámítva szinte háborítatlanul túrázhattunk. A hazaút alatt túltettem magam a patikus pofátlanságán, és a szobában már örömmel vettem szemügyre a rengeteg megvett ajándéktárgyat, amik alkudozás nélkül, fix árakon is nagyon jó vételnek tűntek.

A sikeres beszerzést "megünnepeltük" egy újabb fincsi ebéddel, aztán irány a tengerpart. 

Ekkor már világosan láttunk két dolgot:

  1.  A napi program többnyire rengeteg gyaloglás, evés, gyaloglás, evés körforgása lesz. (Mivel a szálloda nagy területen fekszik, az éttermekbe vagy a recepcióra eljutás is felért egy kisebb kirándulással :D )
  2. Bár pihenni jöttünk, Egyiptomban nem célszerű ebéd után alvásra, szundikálásra fecsérelni az időt, mert korán lemegy a nap, és a hűvösebb levegőn, sötétben már nem nagyon lehet programokat csinálni. Napnyugta után marad a koktélozás a bárban vagy a lobbiban, beszélgetés és a wifi segítségével egy kis virtuális élet...

Így hát bármennyire jólesett volna a gyaloglástól elfáradva, az ebédtől elnehezülve elterülni a hűvös szobában, nyakunkba vettük a strandtörölközőket, és újabb sétával irány a beach....  

Innen folytatom legközelebb ;)

 

 

 

Szólj hozzá

arafat kendő Egyiptom Antinal Cleopatra bazár fix áras bolt