2018. máj 22.

Van az úgy, hogy egy Szerencsés Szamarat is fel kell tölteni.

írta: CzidlinaIldikó HennaShanti
Van az úgy, hogy egy Szerencsés Szamarat is fel kell tölteni.

... amikor elfárad a lélek

Nem vagyok jól a bőrömben.

Na és, mással is megesik... Igen, tudom. Velem viszont ritkán fordul elő, és nem könnyen nézek szembe vele, hogy az én aksim is lemerülhet néha, és elfog a minden mindegy érzése.

Mindenesetre egy ideje úgy érzem, talán legjobb lenne elvonulni egy barlangba, hogy egy ideig ne kelljen szembe nézni a napi feladatokkal, hogy egy kicsit fölmenthessem magam az örökös pénzügyi zsonglőrködés terhe alól.

De amíg ez nem megoldható, addig mi legyen? Addig reménykedem, hogy csak rosszul állnak a csillagok, és hamarosan változnak az energiák. Persze tudom, hogy ez csak részben igaz. Tudom, hogy itt az ideje szembenéznem önmagammal, és belátni, hogy amit és ahogy eddig tettem, az nem igazán vezetett tartós eredményre, tehát változtatni kell. Hiába várok változást, ha mindent ugyanúgy folytatok, ahogy eddig tettem... Világos.

Most már csak az a kérdés, hogy mit és hogyan változtassak? 

Jelen kiborulásom oka elsősorban pénzügyi hátterű. (ahogy sokaknak ugyanígy, tudom...) Úgy érzem, felőrölt az örökös szélmalom harc, hogy évek óta csak a havi túlélés a cél, hogy egy kiszakadt tornacipő pótlása is komoly varázslást igényel... 

Pedig szerencsés vagyok. (Szerencsés Szamár ;) :D ) Van egy fix munkahelyem, ahol már 6 éve dolgozom, és remélhetőleg így is marad. A mai piaci árakhoz viszonyítva baráti áron lakunk albérletben. Van két szuper gyerekem, akik sokat segítenek a túlélésben. Vannak ötleteim, terveim, vannak kisebb lehetőségeim, amik itt-ott kicsit enyhítik az anyagi fuldoklást.

És mégis... Vagyis mégsem... Nem jól vannak a dolgok... Van most két olyan feladat, amiknek a megoldása bizonytalan, pusztán a pénztartalék hiánya miatt. És ez nagyon elszomorít.

1. Jön a nyár, és vele a nyári szünet. Minden szülő azt szeretné, ha a gyerekeinek tartalmas, élménydús nyara lenne. Tudom, tudom, hogy egy csomó klassz közös élményt lehet varázsolni kevés pénzből vagy akár pénz nélkül is, ezekkel nem is lesz gond nálunk sem.  De mi legyen a maradék két hónappal? Amikor én dolgozom. Amikor jó lenne, ha egy 11 éves nem egyedül unatkozna otthon. Táborok, szervezett programok? Persze, a választék ma már korlátlan. Csak a rákölthető keret nem az... Óóóó az a drága pénz.

Az most egyelőre világosan látszik, hogy a 2 éve felrakott Szerencsés Szamarak szemüveg most nem nagyon működik, tehát az idén nem lesz szuper tengerparti nyaralás. Jó, jó, enélkül még azért nem áll meg a föld, de nehéz a felismerés, hogy nem sikerült 2 év alatt olyan plusz munkát, és stabil plusz bevételt találnom, amiből összegyűjtögethetünk egy nyaralásra valót. Vagyis eddig nem jó úton jártam (ebben sem). Pedig dolgozom. Már hogy pluszban is.  Méghozzá nem is keveset. A betett munkaóra sok, csak az elért eredmény nem az igazi. Másképp kell csinálni, mást kell csinálni.... De mit és hogyan? Általában nyitott vagyok a szembejövő lehetőségekre, szívesen próbára tettem és teszem maga új feladatokban, nem félek a munkától, a feladatoktól, de jó lenne már valami biztosat találni. (Igaz, pár hónapja rám talált egy szuper ajánlat, amiben lelkesen és bizakodva dolgozom, de ahhoz itt is idő kell, hogy mondjuk még egy fizetést kitermeljek vele... Addig viszont megoldás kell.)

2. Úgy tűnik, előbb-utóbb szükségem lehet egy nagy szervizre :D . Van az úgy, 50 felett, hogy elkél egy komolyabb karbantartás... Csakhogy ehhez el kéne menni hosszabb táppénzre. Na már most kiszámoltam, hogy a 60% táppénz nem fedezi a havi kötelező fizetnivalóimat sem... Tehát nem tudok elmenni hosszabb betegállományba. Nagygenerál törölve. Vagy legalábbis elhalasztva... (az egy másik, hosszabb cikk témája lehetne, hogy okés-e egy olyan társadalom, ahol a munkavállalók jó része nem tud, nem mer elmenni táppénzre, mert közben éhen halna a család)

Érdekes módon ez frusztrál kevésbé, mert ha előveszem azt a hitemet, hogy minden okkal történik, és mindig minden úgy történik, ahogy az nekem a legjobb, akkor remélem, hogy igazából azért nincs fedezet rá, hogy "beteg" lehessek, mert nem kell ez a beavatkozás <3

Viszont akkor is szívszorító azzal szembesülni, ( 34 becsülettel ledolgozott év után),hogy annyi tartalékunk sincs, hogy bármilyen vészhelyzet esetén legyen mihez nyúlni. Nem dohányzom, nem iszom, nincs autóm, nem költünk semmi luxusra... Akkor hol a hiba? 

Ja, igen, tudom én: a fő hiba az, hogy egy keresetből próbálok felszínen tartani egy 3 fős családot. 

A másik hiba talán az, hogy nincs elég vastag bőr a képemen. És ahogy magamat ismerem, azt hiszem, ez már így is marad...

Jó volna tudni, hogy mások hogy csinálják. Vagy mit csinálnak másképp? Vajon mi az, amiben változnom kell? 

Tudom jól, hogy hiába hőbörögnék az általános bérhelyzet miatt, hiába vádolnék mindent és mindenkit a kialakult helyzet miatt, az nem vezetne eredményre. Én őszintén elfogadom azt a tanítást, hogy a jelenlegi helyzetemért kizárólag én vagyok a felelős. (Szar ügy...) 

Sőőőőt, abban is hiszek, hogy magam választottam ezt az életet, ezeket a körülményeket, amikor ide születtem, mert pont ezekre a leckékre volt/van szükségem.

De akkor is! Valaki meg tudná mondani, hogy hogyan kéne a végére érnem a mostani leckéimnek? Mit kell ahhoz tennem, hogy egy osztállyal feljebb léphessek végre? Esetleg hogy lehet némi könnyítést kérni a Tanítómtól?

Szeretném azt hinni, azt remélni, hogy becsülettel elvégeztem az eddigi feladataimat ahhoz, hogy a jelenlegi inkarnációm hátralévő éveiben ne kelljen így keseregnem, és az örökös bizonytalanság helyett egy kicsit stabilabb, biztonságosabb élet legyen a jutalmunk. 

Már csak a hogyan? -ra keresem a választ. Te hogyan csinálod? Tudsz segíteni?

 

Szólj hozzá

betegállomány 50 felett pénzügyi tartalék Szerencsés Szamarak elfárad a lélek rosszul állnak a csillagok