Megvolt a cél: Rodosz. 

Jó, jó, tudom én is, messzire jutottunk a balatoni hétvége tervéhez képest, de ár-érték arányban sokkal jobb volt a tengerpart. (emlékeztetőt itt találsz )

Futás Andihoz az utazási irodába. Mi a következő lépés?

Le kell foglalni az utat. Hát foglaljunk! No igen: 40% foglaló befizetésével lehet foglalni.... Ja! Hát az nincs. Se itt nálam, se otthon a fiók mélyén.

Sebaj, uccu neki, varázsoljunk pénzt! Az okos tanító könyvek szerint ez nagyon egyszerű: csak erősen, jó helyre kell fókuszálni, és a pénz áramlani kezd hozzánk.  Értem én ezt kérem, fókuszálok is már jó ideje, csak az a fránya áramlás valamiért túl lassú. Addig is, míg megtanulok tisztességesen fókuszálni, valami hatékonyabb megoldást kell találnom, ha június közepén utazni akarunk.

Első feladat: nagyon gyorsan összeszedni a foglaló összegét, különben lecsúszunk a június közepi időpontról, ami a legelső, és legolcsóbb választható hét. (Az ember ott spórol, ahol tud... Már ha nincs (elég) pénze a nyaralásra :D )

Kiürítettem hát az összes létező boríték minden fillérjét: nyári táborokra, tüzelőre, biztosításra félretett pénzeket, a gyerekek gyűjtögetett zsebpénzét, hogy meglegyen a foglaló, és Laurával elmentünk befizetni. Na ez megint egy hihetetlenül katartikus élmény volt! Nem biztos, hogy meg tudom fogalmazni tökéletesen, mit jelent az, amikor közel 50 évesen kezedbe adják az ELSŐ IGAZI NYARALÁSOD papírjait. 

Ott akkor úgy éreztem, enyém az egész világ!!!! Boldogság, röpködés, lila köd...

Talán épp ez a lila köd kellett ahhoz, hogy ne hatalmasodjon el rajtam az aggódás amiatt, hogy mi lesz, ha mégsem kapok kölcsönt az adott időpontig. Mert igen: természetesen személyi kölcsön felvételére szántam el magam. Nem vagyok hülye: pontosan tudtam, hogy így nagyon drága lesz a nyaralás, tudtam, hogy 3 évig fizethetem a részleteit, de azt is TUDTAM, hogy ezt itt és most meg kell tennem. Ebben az évben végre UTAZNUNK KELL!

És nem csak a sokat emlegetett kerek szülinap miatt, hanem mert úgy éreztem, a gyerekek is nagyon megérdemlik. Az előző évek nélkülözései idején soha nem nyafogtak, nem panaszkodtak, nem akartak tabletet és márkás sportcipőt, nem kértek drágább ennivalókat vagy nívósabb ruhákat, nyáron beérték az olcsóbb napközis és sporttáborokkal. Még ha belül utálták is, hogy sok dologra nálunk nem telt, amit az osztálytársak gond nélkül megkaptak, soha nem adtak ennek hangot, nem gyötörték amúgy is sajgó lelkemet a vágyaikkal. Örökké hálás leszek nekik ezért! 

Nem is volt hát kérdés: mindannyian megérdemeljük ezt az "ajándékot".

Sose fogom elfelejteni: 2016.április 1-én fizettük be a foglalót. Jó vicc, nem? :D :D :D (2-án van a szülinapom....) És indulhatott a hitelügyintézés.

Természetesen ez is igazán "czidlinásan" ment: döccenőkkel, több bankos nekifutással,de a végén sikerrel.

Érdekel ez a sztori is? Elmeséljem a következő blogban? ;)