Ott tartottam, hogy tervezgettünk. Hosszú órákon, napokon át.

Táblázatot készítettünk A3-as lapon, felírtuk rá a szóba jöhető szállodákat, és mindegyikről a legfontosabb infókat: milyen messze van a tengerparttól, milyen a partja (homokos, kavicsos, köves...), hány szoba van benne, van-e légkondi és WIFI, és persze, hogy mennyibe kerülne hármunknak.

Komoly adatbázist kreáltunk, aztán elkezdtünk szelektálni belőle, míg végül egy szombat estére meglett a 3 dobogós jelölt. Célegyenesben voltunk!

Úgy gondoltuk, alszunk rá egyet, és vasárnap hozzuk meg a végső döntést. 

Nem tudom, emlékszel-e a legelső külföldi nyaralásodra. Gondolom, Te is hasonlóképpen készültél: információ hegyek között mazsolázva próbáltad megtalálni az igazit, a szíved és az eszed között ingázva igyekeztél a legideálisabbat választani. Ugye?

Hát én még álmomban is tengerparti strandokat láttam, szállodák udvarain bóklásztam, szobabeosztások között válogattam :D

Naná, hogy vasárnap rögtön reggeli után íróasztalhoz ültünk, és megszületett a választás. Huh, ez bizony nehéz szülés volt....  Bekapcsoltuk a gépet, hogy vessünk egy utolsó pillantást a "szállodánkra", és akkor...... ÓÓÓÓ, NEEEE! Ez nem lehet igaz: az előző nap összeírt árak többsége vasárnapra 30-40 ezer Ft-tal feljebb ment. Köztük persze a választottunké is. :( Ez nem lehet igaz!

Ha esetleg közben elfelejtetted volna, emlékeztetlek, hogy az eddigi tervezés mindenféle anyagi fedezet nélkül történt. Vagyis teljesen mindegy, hogy mennyibe kerül a nyaralás, mindegy volt, hogy mennyi pénzt kell elővarázsolnom. Illetve nem mindegy. Az éjszakai áremelést övön aluli ütésnek éreztem. Még az is megfordult a fejemben, hogy ez talán égi jel. Talán mégsem kéne messze erőn felül adósságba vernem magam.

Arról persze rutintalan utazóként fogalmam sem volt, hogy az utazási irodák tavasztól már akár hetente is emelhetik az utak árát... És már március közepét írtuk, javában zajlottak a foglalások.

Na most akkor mi lesz? Utazunk vagy nem utazunk? A Kos racionalitása azt mondogatta, hagyjam a fenébe az egészet, úgyis beletörik a bicskám. A szívem és az elmúlt napok lebegése, no meg a közelgő 50. szülinap viszont hajtott előre: ne add fel!

ÚJRATERVEZÉS! Újabb kockás papír, újabb keresgélések, új remények. 

Naná, hogy megtaláltuk az új úti célt ;)  Nyomás az utazási irodába, meg kell tudnom a további teendőket!

Folyt.köv.