Ezt a blogot az 50-ik szülinapomhoz kapcsolódó történések hívták életre, de ahogy gondolkoztam ezen a cikken, eszembe jutott, hogy már a 40-ik szülinap is igazi Teremtés volt.

Nem akarok túl személyes dolgokat érinteni, de ezt elmesélem, mert ugyanaz a tanulsága, mint az egész blognak.

Az úgy történt, hogy a negyvenedik születésnapom előtt megkérdezte a volt párom, hogy milyen ajándékot szeretnék erre a jeles évfordulóra. Gondoltam, mikor kívánjon az ember nagyot, ha nem ilyenkor? Hát azt válaszoltam, hogy vagy egy szép nyaralást, vagy egy kistesót Somának.

Lehet, hogy most azt gondolod, mi ebben a nagy kívánság, de a mi esetünkben mindkettő felért a lehetetlennel.

Egy "igazi" nagy nyaraláshoz nem volt anyagi fedezet, a kistesó érkezésének pedig orvosilag nem volt esélye. Uccu neki, innen szép nyerni ;) 

És a végeredmény?

Nyaralni nem voltunk abban az évben (sem).

Viszont a szülinapom előtt nem sokkal tudatosult bennem, hogy valaki érkezik.... És tényleg! 2006.november végén megszületett Laura. <3 Amikor őt kívántam, az esélytelenek nyugalmával tettem, hiszen nem sok remény volt rá. Ő viszont vette az adást, fogadta a hívást, és jött.

A tanulság? Fontoljuk meg jól, hogy mit kívánunk, mert amit igazán, tiszta szívből szeretnénk, annak létrejöttéhez az Univerzum segédkezet nyújt ;)