Nagyon érdekes, és szemléletes sztorit hozok ma, hogy megmutassam, mennyire pontos és értékes infót adhat a kronobiológia elemzés bárkinek.

Valós magyar személyről szól a történet. Minden adat, amit felhasználtunk az elemzéshez, nyilvánosan elérhető, mégsem fogom nevén nevezni, hiszen nincs rá felhatalmazásom, hogy kiteregessem a lapjait.

De a történet annyira érdekes, és tanulságos, hogy kissé ködbe burkolva, de szívesen megosztom. Váljon másnak okulására.

Adott egy 5 éves gyerek, aki igen fiatalon kezdett egyesületben tornászni, és akiről nagyon hamar kiderült, hogy tehetséges, szorgalmas és kitartó.

14 évesen már több versenyszámban magyar bajnok, 15 évesen EB aranyérmes. 18 évesen már világ- és olimpiai bajnok, és rengeteg nemzetközi és hazai rangos eredménnyel, díjjal büszkélkedhet.

A mi történetünk szempontjából azt érdemes körbejárni, hogy egy ilyen teljesítményhez mekkora energiabefektetés szükséges.

Nem kérdés: HATALMAS.

Hatalmas erő, energia, alázat, kitartás, céltudatosság és lemondás szükséges ahhoz, hogy valaki egy ilyen csodás, eredményekkel, elismerésekkel teli sportolói utat végigjárjon.

Nincs is ezzel baj, ha az illető a tehetsége mellé bőven hozott magával fizikai erőt is, amivel működtetheti a motort. Gigászi teljesítményhez gigászi üzemanyag kell. Igaz?

De mi van akkor, ha valaki a születésekor az átlagosnál alacsonyabb életenergia készlettel indul???

(Korábban már meséltem róla: az, hogy kinek mennyi a hozott energiája, és ez hogyan oszlik el az egyes életterületeken, nem jó vagy rossz! Ez a szám nem minősít senkit! De jó ha tisztában vagyunk vele, hogy mennyi van, és ehhez igazítva próbáljuk élni az életünket. Ha folyamatosan  többet használunk, mint amennyi van, vagy épp fordítva: nem használjuk ki, ha rengeteg energiával születtünk, az előbb-utóbb diszharmóniához, testi vagy lelki problémákhoz vezethet)

Ha valaki alacsony életenergia szinttel születik, az pusztán annyit jelent, hogy neki a vállalt életfeladatához ennyi kell. Se több, se kevesebb. Ha felismeri, hogy mi a sorsfeladata, és ennek megfelelően él, akkor ez a kisebb mennyiség bőven elég lesz neki élete során, szépen kiszolgálja őt, amíg kell.

Gubanc akkor lehet, ha az adott személyt valami eltéríti, és sokkal energiaigényesebb útra téved, mint amennyihez üzemanyaga van. 

Jelen esetünkben a korán kiderült tehetség volt az, ami nagyobb vállalásra késztette, mint ami ideális lett volna. Természetesen ezt is lehet ellensúlyozni, két módon:

1. Több pihenőt, regenerációs időt kell beiktatni, hogy az aksinak legyen ideje, módja újra és újra feltöltődni.

2. Szerencsés esetben van olyan életterülete, ahol viszont nagy energiája van, és pótolhatja, kiegészítheti a fizikai síkon hiányzó mennyiséget.

Nézzük meg ezt a konkrét esetben:

A történet szempontjából a bekarikázott 3 számot érdemes  megvizsgálni.

A 159-es összenergia alacsonynak tekinthető, de tökéletesen elég lehet egy átlagos élethez. (Élsportolónak szerencsésebb, ha ennél több üzemanyaga van....)

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ez az alacsony mennyiség úgy oszlik el az életterületeken, hogy a fizikai, aktív részre jut a legtöbb: 52. De az igazság az, hogy ez az érték sem kiemelkedő, hiszen 99 lehet a plafon. Vagyis nagyon okosan, tudatosan kell vele gazdálkodni, főleg egy sikeres versenysportolónak.

Mi van, ha nem sikerül optimálisan használni a közepes üzemanyagot a gigantikus terheléshez?

Életbe lép a fent leírt 2-es pont: a szervezet megpróbál pótlást lopni a fölötte lévő csakrából, a szív csakrából. Már ha van mit.....

Jelen esetben  6-os értékből azonban már nem nagyon lehet elvenni... De ha mégis muszáj, akkor az már komoly veszélyt jelenthet a szív működésre. Nem azonnal persze, de hosszú távon szinte borítékolható, hogy jelentkezni fog valamilyen szív probléma.

Sajnos a mi főhősünk esetében is ez történt.

23 évesen visszavonult a versenysporttól. Megtalálta a helyét, a boldogságát a civil életben. Elkezdett élni egy olyan életet, amihez tökéletes lehet a képletében látható energiakészlet. Viszont mivel korábban sokkal nagyobb teljesítményre sarkallta önmagát, mint amihez volt aksija, 50 évesen szívinfarktust kapott.

 ♦♦♦♦♦♦♦♦♦

 A kronobiológia nem jósol! Nem dolga ijesztgetni az embereket, de azért a fenti történetet is látva elgondolkoztató, hogy ha ismerjük, ismerhetjük  a kereteinket, a határainkat vagy épp a lehetőségeinket egy ilyen elemzésnek köszönhetően, akkor  nem érdemes-e átgondolni az életünket, és sokkal tudatosabban tervezni????

Tudom, tudom: nagyon nehéz egy kiemelkedően tehetséges sportoló gyereknek azt mondani, hogy hagyd abba, vagy lassíts. Szülőként sem tudom megmondani, hogy képes lettem volna-e arra anno, hogy bármelyik gyerekemet megállítsam, szárnyát szegjem, ha kapok egy olyan infót, hogy az imádott tevékenységéhez nincs elég üzemanyaga, ezért hosszú távon káros lehet....

Te mit gondolsz erről?

Amióta foglalkozom kronobiológiával, persze másképp látom a számokat, és a belőlük nyerhető infókat. De így sem mondom, nem is mondhatom senkinek, hogy ne engedje a gyerekét élsportolni, mert 20-30-40 év múlva komoly baja lehet. 

Nem vagyok jós, és a kronó sem az!  De azt bátran mondhatom, hogy a születési képleted rengeteg hasznos, fontos információt rejt, amit jó ha tudsz.  Az, hogy mit kezdesz a kapott infóval, természetesen már a te döntésed.

⇒⇒⇒⇒⇒⇒⇒⇒⇒⇒⇒⇒⇒⇒⇒⇒⇒⇒⇒⇒⇒⇒⇒⇒

Nagyon kíváncsi vagyok, mit gondolsz a fenti történetről?

Milyen érzéseket, gondolatokat hozott felszínre benned, amit olvastál?

Szerinted érdemes lehet a kronó elemzés tudását megelőzésre, vagy legalábbis egy tudatosabb élet tervezésére fordítani?

Örülnék, ha megírnád kommentben a véleményedet! Köszi!!!!

De dumcsizhatunk a Facebookon, a kronós csoportban is ;)