2017. júl 07.

Helló Rodosz!

írta: Czidlina Ildikó
Helló Rodosz!

az álom valóra vált

2016.06.16.: Jóóóó reggelt, Rodosz!

Kinti idő szerint reggel 8-kor landoltunk Rodoszon. Megtaláltuk a helyet, ahol a bőröndjeinknek kell érkezniük. Fura pillanat, amikor az első pakk felbukkan a szalagon, és onnantól le nem veszed a szemed a "körhintáról".  Nyomulsz, zömülsz, hogy el ne szalaszd a sajátodat, aztán zavarba jössz, amikor izgalmadban lekapod egy kedves utastárs bőröndjét, ami kiköpött olyan, mint a tiéd :D :D :D 

Visszategyem, ne tegyem? Mire sikerülne döntésre jutnod, már tolakszik is feléd hadonászva a tulajdonos, és torz mosollyal jelzi, hogy "bőröndöt vagy életet!"  

Természetesen ezen incidens közben elfelejted figyelni a szalagot, és mire lecsillapodnak a kedélyek, fogalmad sincs, hogy járt-e már a saját bőröndöd előtted vagy sem? Újabb adrenalin szint emelkedés, főleg amikor egyszer csak elapad a táska áradat, és a futószalag majdnem üresen szuszog körbe. Atya ég! Hol vannak a csomagjaink? 

Már kezdesz kéket-zöldet látni, amikor eszedbe jut, hogy a kézipoggyászba tettél fürdőrucit, és egy-egy váltás fehérneműt. Meg van mentve a haza... Legalább is átmenetileg.  Mire idáig jutsz a gondolatmenetben, felmorajlik a nép a futószalag körül, mert újabb rakomány tűnik fel, és indul körjáratra. Ééééljen! Talán mégsem egy bugyiban és egy fürdőruhában kell töltenünk a hetet :D

Persze rendben előkerült mindkét bőröndünk, csak egy kicsit túlaggódtuk a dolgot. De ez talán elnézhető egy először repülő családnak ;)

Oké, első feladat teljesítve, most keressük meg a Green Travel képviselőjét. Mindenféle táblákat és képviselőket találunk, csak pont a miénket nem. Újabb riadalom. Aztán kiderül, hogy valamiért a Green helyi embere nincs kint a reptéren (nem is lesz egész héten velünk), de no para, rá vagyunk bízva egy másik iroda másik kollégájára. Huh! Nekünk aztán így is jó.

Második feladat is pipa, irány a transzfer busz. Beletelik egy kis időbe, míg minden utas felkerül a buszra, de szerencsére klíma van, jólesik a hűvös levegő. Így talán lesz rá esély, hogy ne aludjunk el a szállodáig. 

Azért azt tudni kell, hogy a hajnali kelés, az izgalmak, és a kinti meleg ekkorra már kezdi éreztetni a hatását, eluralkodik rajtunk az alvás iránti vágy. Csakhogy valakinek ébren kéne maradnia, hogy leszálljunk majd, amikor kell.

Na ki nyerte meg ezt a nemes feladatot szerinted? Hát persze hogy én. (Elvégre én vagyok a felnőtt, vagy mi :D :D :D )  Nem könnyen, de sikerült, és kb. 45 percnyi buszozás után beterelgettem a családot a szálloda recepciójára. 

GYŐZELEM! Célba értünk: Virginia Hotel. Becsekkolunk, megkapjuk a karszalagjainkat, és a recepciós mosolyogva közli, hogy a szobát 14 órakor lehet elfoglalni. Hogy miiiiiiiiiiiii? Reggel 9 óra van, leragad a szemünk, a hőség nem kispályás, és az éjszakai utazás miatt mi hosszú nadrágban, kissé túlöltözve toporgunk a hallban.

Ez nem túl jó hír, de nincs mit tenni. Kiülünk a teraszra, próbálunk árnyékos asztalt találni, hogy ne olvadjon le rólunk a ruha, kérünk magunknak 1-1 hideg üdítőt, és várunk. Mint a fotó mutatja, a gyerkőcök aztán nekiálltak játszani a kosárlabda gépen, de nem sokáig bírták a szaunát. Szerencsére Somának eszébe jutott a kézipoggyászba tett fürdőruha, így ő átöltözött, és becsobbant a medencébe. Mi lányok meg hősiesen izzadtunk tovább, döntöttük magunkba a hideg löttyöket, és reménykedtünk, hogy nem válunk zombivá mindjárt az első nap reggelén.

Szerencsére aztán valamikor 11 óra után megkaptuk a szobakulcsot, és egy zuhany és lenge ruhára váltás után egészen emberszabásúakká váltunk :D

Szólj hozzá

Rodosz Green Travel elveszett bőrönd transzfer busz Virginia Hotel