Ébresztettél már fel gyereket (de akár felnőttet is) éjjel egy órakor?

Nem egyszerű feladat. Általában.....

2016.06.16-án 01 órakor nálunk mindenki felpattant az első csörrenésre. Nem is értem, miért :D

Gyors öltözés, fog-és arcmosás, ház áramtalanítása, okmányok ellenőrzése (már százötvenedszer :D ), és már húztuk is kifelé a bőröndöket. Transzfer busz pontosan megérkezett, bepak, beül , irány a reptéééééééééér!

Természetesen senki nem volt álmos, vidáman suhantunk az éjszakában. Kicsit fura volt a majdnem üres autópályán végigrobogni, de egyáltalán nem bántuk, hogy gyorsan haladtunk, és a szükségesnél jóval korábban már a 2/B terminál kövén gurultak a pakkjaink. 

Addigi életemben nem jártam túl sokszor reptéren, de mindig zsúfoltság volt, hosszú sorok kanyarogtak a check in pultok előtt, hajnali fél 3-kor viszont szinte üres volt a terminál. Itt-ott gépre váró utasok lézengtek, néhányan földre terített pulóveren, táskákon szundikáltak, a takarító gépekkel szabadon rodeóztak a munkások, és csak lassan gyülekeztek a rodoszi járat utasai. Érdekes volt.

Bár azt hiszem, akkor, ott nekünk bármilyen körülmény tökéletes lett volna, annyira vártuk, vágytuk ezt az utazást.

A gyakorlott utazókat kérdezem, hogy sokadik becsekkoláskor is olyan borzongató érzés, amikor felcímkézik a bőröndöket, és a futószalag elviszi őket titkos útjukra? Mindig megmarad az a bizonytalan kuncogás, hogy vajon ugyanoda érkeznek-e, ahová mi is?

Hajnali szelfi, a kapunyitásra várva

... már csak pár perc, és a gépnél vagyunk :)