Megvalósult Álom

Ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy - tartja a mondás.

Valahogy így van ez szerintem a szakmákkal, a képességekkel, vagy ahogy ma divatos nevezni: a skillekkel is.

Minél többféle tudásod, képzettséged, ismereted van, annál gazdagabb, színesebb ember vagy.

Persze nem a számolatlanul és céltalanul gyűjtött diplomákra gondolok, amik mögött sokszor nincs komoly szakmai tudás vagy elköteleződés, de jól néz ki az önéletrajzban, és időhúzásnak sem utolsó, míg a mamahotel kényelmében kitalálja az ember, hogy mi legyen, ha nagy lesz :D

A tudatosan, folyamatosan végzett önképzés, tanulás viszont más tészta. Amikor eltökélten melót fektetünk egy új szakma vagy készség megszerzésébe, az tuti sokat hozzátesz a személyiségünkhöz. Szélesedik a látókörünk, bővül a kapcsolatrendszerünk, az új tapasztalatok magabiztosabbá tesznek. Vagyis fejlődünk, színesedünk és szépen haladunk a céljaink felé.

Nagyjából ezt az utat járom én is. Pedig mint a legtöbb fiatal, én is alig vártam anno, hogy kiszabaduljak az iskolarendszerből. Azt a kötelező jellegű, rám kényszerített tanulást nem szerettem. (Bár igyekeztem jól csinálni, mert akkor még nagyon fontosnak tartottam, hogy megfeleljek a külső elvárásoknak....)

Utána adtam is magamnak pár év iskolamentes pihenőt: "csak" nyelviskolákba kártam, hogy életben tartsam az angol tudásomat, és hogy valami alapot szerezzek németből, megtanultam egy csomó dolgot a munkahelyeimen. (Tudok, tudtam pl. stúdiószalagot vágni, videót sokszorosítani és vágni, jogdíjat elszámolni, szöveget korrektúrázni, adminisztrációban és logisztikában überprofi vagyok, mert gyártásvezetőként és filmforgalmazóként is ez jelentette a munkám alapját...)

Aztán pár év pihenő  után elkezdtem érezni, hogy kéne valami "rendes szakmát" tanulnom, így lettem grafológus szakasszisztens, főiskolai jellegű képzésen.

De van élelmiszer és vegyiáru eladói, boltvezetői bizonyítványom is, csak azért, mert az egyik munkahelyen felajánlották, hogy beiskoláznak. Hát miért ne?

Végeztem egy 1 éves Digital-Iskola nevű tanfolyamot, ahol stabilizáltam a számítógépes tudásomat az email kezeléstől a honlapkészítésig, a képszerkesztéstől az automatizált hírlevél küldő rendszer felépítéséig. Jó ez a mai digitalizált világban, nem? (Bár igaz, hogy a 10 éve tanult dolgok zöme már eléggé elavult, poros, de akkor nagyon jó volt)

Kitanultam a sóterápiát, tanultam feng shuit és 2018-ban megtanultam a hennafestést, amit lassan 7 éve szakmámnak tekintek és imádattal gyakorlok is folyamatosan.

Tudod mi a közös a fenti tanulmányokban? Hogy mindet a magam kedvéért csináltam. Belső kíváncsiságból, önfejlesztési vágyból vagy éppen új utak kereséséhez.

Sokszor szembesültem olyan kérdésekkel, hogy "Már megint tanulsz?", "Nem bírsz nyugton maradni?" "Minek kell 50+ -osan új szakmát tanulni?", de nem nagyon értettem, hogy ők miért nem értik :D :D :D

Ha valami felkeltette az érdeklődésemet, és úgy éreztem előbbre visz vagy éppen fejleszt engem, akkor nem sajnáltam rá az időt. Mondjuk az is igaz, hogy benne van a képletemben is az állandó tanulás: a feng shui szerint a sorsterületem az önművelés, tudás ;) (Emlékszem, amikor feng shuit tanultam, kicsit duzzogtam is, mikor ezzel szembesültem... Úgy éreztem, választhattam volna magamnak valami jobb sorsterületet. Ma visszatekintve persze tisztán látszik, hogy szépen jártam a kiszabott utamat, és ez így volt a legjobb.)

Na és akkor nézzük végre, hogyan, miért is lettem kronobiológus?

Azt azért elöljáróban bevallom, hogy sosem voltam túl jó viszonyban a matekkal, a számokkal, legalábbis a suliban nem. Ám végül úgy adódott, hogy bárhova sodort az élet, mindig jelentős szerepet kapott a számolás, az elemzés, a nyilvántartások, a dátumok..... Hogy van ez? 

Az elmúlt években, míg szép csendben jártam a magam kis spirituális útját, csipegettem fel az univerzum titkait, az energiák működését, ismerkedtem az angyalkommunikációval, a tartot-val, faltam a jobbnál jobb személyiségfejelsztő könyveket, többször ajánlották ismerősök, hogy tanuljak kronobiológiát, mert azt imádni fogom...

Nem mondom, hogy nem tűnt érdekesnek, de mindig elhessegettem. (Biztos nem volt még itt az ideje...) Egészen 2024 elejéig, amikor egy más jellegű üzleti beszélgetésen megemlítette valaki, hogy most vizsgázott kronobiológiából. Amit akkor ott ő mesélt róla, az benyomta nálam azt a bizonyos nyomógombot, és ráharaptam, mint kutya a csontra.

Az első elemzések, amit kíváncsiságból kértem magamról és a gyerekekről olyan tűpontos képet rajzoltak mindegyikünkről és az egymáshoz való kapcsolódásunkról, hogy leesett az állam. Szinte hihetetlen volt, hogy csak a születési dátumainkból, nulla személyes ismeretséggel, mennyi mindent kiolvasott az elemző.

Aki ismer, tudja, hogy ettől a pillanattól kezdve nekem már nem sok kell, hogy belevessem magam egy témába. Így lett ez a kronóval is. Nem is kellett túl sokáig keresgélnem, hogy megtaláljam a számomra legideálisabb képzést: online tanfolyam rengeteg videóval és komplex jegyzettel, és részletfizetési lehetőség (Nem volt annyi plusz pénz tartalékban a zsebemben, amennyibe került, de mindenre van megoldás.)

Így kezdtem el beleásni magam a személyiség elemzés új módszerébe, és szerettem bele egyre jobban, ahogy haladtam előre az ismeretekkel.

Különösen akkor kezdett izgalmassá válni, amikor elkezdtem megcsinálni családtagok, barátok, kollégák, ismerősök elemzéseit, és mindenki egyformán visszaigazolta, hogy amit kiolvastam a születési dátumukból, az teljesen korrekt.

Őrület, nem?

És hogy miért is jó ez? Nem a bulváros kíváncsiság, a kukkolási vágy kielégítése az oka! Hanem az az elképesztően jó érzés, hogy már egy alap elemzéssel is olyan mankót, útmutatót tudok a kezedbe adni, ami jelentősen megkönnyíti, egyszerűbbé, kellemesebbé varázsolja a mindennapjaidat.

Ha te is izgalmasnak érzed ezt, vagy éppen elakadásban vagy, tedd próbára a kronobiológiát! 

Közel 200 elemzéssel a hátam mögött biztosan tudom, hogy imádni fogod. ;) Ne hidd el nekem, próbáld ki! (Keress bátran üzenetben, kommentben)