Symire megérkezve először a csoporttal tettünk egy körsétát, és az idegenvezető elmondta a legérdekesebb tudnivalókat. Közben persze kattogtak a fényképező gépek, tátottuk a szánkat rendesen.
Séta közben feltűnt, hogy milyen sok standon árulnak fűszereket. Én még ennyiféle fűszert és teafüvet egy helyen sosem láttam, és az az illat, ami a standok körül kavarog... Leírhatatlan!
Az egyik fűszeresről kiderült, hogy pár szót beszél magyarul, na itt le is cövekelt az egész csoport. Egyszer csak feltűnt, hogy az én 15 éves fiam áll a pultnál, és élénk eszmecserét folytat az eladókkal, és a csoportunk néhány tagjával.
Soma és a fűszerek? Ez érdekes! Eddig nem tapasztaltam, hogy bármi érdeklődést mutatna a konyha, a főzés és a fűszerezés iránt. Akkor most mi történik?
Mire átküzdöttem magam kedves utastársainkon, és közelebb kerültem, már a kezében volt egy tasak teafű, amit ajándékba kapott az eladótól:
Szerinted miről beszélgetett előtte az árussal?
"Még csak 15 éves!" , mondtam az eladónak színlelt szigorral, mire azt válaszolta, hogy éppen ezért.... És persze a csoporttagjaink is élénken győzködtek róla, hogy nem kell nekem mindenről tudnom. Hát ennyiben maradtunk.
Somának emiatt (is) örökké emlékezetes marad Symi szigete :D.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
