Egyszer volt, hol nem volt...

Józan észen innen, racionalitáson túl :D

Egyszer csak azt vettem észre, hogy már megint új vizeken evezek. Nem, nem dobtam el az eddigi tevékenységeimet, hanem beraktam a batyuba egy újabb hobbit. Egy megelehetősen idő-, anyag-, és helyigényes elfoglaltságot... (Csak hogy véletlenül se unatkozzak :D )

Pedig nem is kerestem. Esküszöm! Csak úgy jött . 

Így szokott ez lenni, nem? Az ember halad a maga útján, szép nyugiban, kényelmesen, aztán egyszer csak "elé ugrik" egy nagyon izgalmas ötlet, és bummmmmm! Már be is szippantotta....

Mit lehet ilyenkor tenni? Vagy megadod magad, és beleállsz vagy rengeteg energiát felhasználva küzdesz ellene.

Sejtheted, hogy én az előbbit választottam. Mi mást tehettem volna, ha a "Megvalósult álom" felé haladva azon dolgozom, hogy mindig minden helyzetben hagyjam magam kiteljesedni, hogy jól érezhessem magam a bőrömben?

Lényeg a lényeg: magam sem értem, hogy történhetett, de egyszer csak a vizuális élvezetet kétkezi munkává transzformáltam. Vagyis az alkotók vieóinak nézegetését tanulásra cseréltem: megvettem egy oktató videó sorozatot, hogy egyszer csak majd én is tudjak szépséges fluid art képeket alkotni.

Ugye milyen mesés? Én totál szerelmes lettem bele.

Persze ha racionálisan átgondolom, és a józan észre hallgatok, akkor nem kezdek bele. Amúgy is tele vagyok feladatokkal, ötletekkel, sokszor érzem, hogy kevés a 24 óra. Ez a festés pedig szintén megköveteli az osztatlan figyelmet. Nem lehet egy kronó elemzés és a mosogatás közé beszorítva, kutyafuttában csinálni.

Gondos előkészületet igényel, mert meglehetősen maszatolós folyamat. Mivel sajna nincs külön festő műhelyem, az étkező asztal környékét kell szabaddá és takaríthatóvá tenni. Hogy a kellékek tárolásának helyigényéről már ne is beszéljünk.

Van vele maszat rendesen :D

Az eszköz igényéről pedig már ne is beszéljünk.... Nulláról indulva, teljes kezdőkészletet kellett beszerezni, és most már látom, hogy ez csak a jéghegy csúcsa volt  :D :D :D Az ötletek folyamatosan jönnek, a festékek folyamatosan fogynak....Ördögi kör. 

Ha mindezt mérlegre teszem, az eszemre hallgatva a helyes válasz: NEEEEEEM! NEM! SOHA! SZÓ SEM LEHET RÓLA!

 Szerencsére a szívem üzenete megint győzedelmeskedett. Teret engedtem a vágynak, és hagytam, hogy győzzön az "Érezd jól magad!" hívás.

Jelen pillanatban a kezdők totális lelkesedésével nyakig ülök az alkotásban, feszegetem a határaimat vastagon. Két napra festő kuckóvá tettem a konyhámat, és 7 db képet varázsoltam az először megtanult kaméleon cellás technikával.

Van még hova fejlődni, de nem kis büszkeséggel mutatom meg

a legelső kaméleon cellás képecskémet.

Baromi izgi!!!!! És már azt is sejtem, hogy azért van szükségem erre az útra, mert sok szempontból messze túl visz a komfortzónámon.

• Egyrészt vadiúj dolgot tanulok, és nem tudom kirázni a kisujjamból. El kell fogadnom, hogy nulláról indulok, és alázatosan gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni kell (pont mint a hennafestő utam elején). Egót háttérbe szorítani, és elfogadással haladni előre.
• A fluid art technika rengeteg elpazarolt festéket is jelent, ami nekem, az örök spórolósnak kemény lecke. Meg is harcoltam vele rendesen: az egyik képet takarékosan akartam megcsinálni, hogy ne sajogjon a lelkem a sok lefolyt festéktől, de nem volt jó ötlet, mert nem tudtam szépen elteríteni a felületen a festéket. Meg kell tanulnom lazán elfogadni, hogy ebben az esetben a "pazarlás" is a folyamat része. 
• Ez a technika szabad áramlást, belső lazaságot, keretek nélküliséget igényel, és ez szintén totál új világ nekem. Szóval azt hiszem, egy Tanítót vettem magamnak ezzel a tanfolyammal. 

És ha így nézem az egészet, akkor már baromira nem is fontos, hogy mi minden szól ellene. Sokkal erőteljesebb az, hogy mit ad, miben változtat meg. Az én olvasatomban ez egy totál nyereséges folyamat, ami kétség nélkül a javamra válik idővel.

Hát nem így kell tudatosan haladni a Megvalósult Álom felé?

Arra fókuszálni, ami örömöt ad, ami teret biztosít, vagy akár boldoggá tesz, és nem arra figyelni, ami összenyom, ami korlátoz.

És természetesen a sztoriban nem az a lényeg, hogy festeni tanulok, és egyáltalán nem azt mondom, hogy te is kezdj festeni. Lehet bármilyen tevékenység, akármilyen feladat, hobbi a te ugyanilyen Tanítód.

Az a lényeg, hogy mindig találj magadnak olyan dolgokat, olyan célokat, amik örömöt adnak, amik feltöltenek, amik emelik az energiaszintedet.

Izgalmas kísérlet: kipróbáltam bakelit lemezen is....