A minap arra ébredtem, hogy ideje lenne egy alapos selejtezésnek.

Kíméletlenül kihajítani mindent, ami a szekrények, fiókok és polcok mélyén évek óta ül érintetlenül. Nem arra a tavaszi lomtalanításra gondolok, amikor 2 dolgot kidobsz, hármat meg visszateszel :D . Hanem amikor utána üres lesz a fél szekrény ;)

Neked szokott sikerülni? 

Nekem ennyire hatékonyan még soha...

Viszont most valahogy az fogalmazódott meg bennem, hogy a rengeteg tárgy, ruha, elektronikai kütyü, és a sok "majd-egyszer-jó-lesz-valamire" bigyó iszonyatosan leláncol minket.

Vajon miért vesszük körül magunkat ennyi holmival? Biztonságot ad, ha van mihez nyúlni? (Ez mekkora önbecsapás! Hiszen az elraktározott dolgok nagy részét a büdös életben nem fogjuk már használni...) 

A mi mostani lakhelyünk kétszer akkora, mint az, ahonnan ide költöztünk, de így is rendesen megtöltöttünk minden zugot a 8 év alatt. ŐRÜLET!!!!!

Az jutott eszembe, hogy ha bármi okból gyorsan kéne összepakolnunk és útnak indulnunk, nem tudnánk 2-2 bőrönddel nekivágni. Szerintem képtelenek lennénk a holmink 80 %-át magunk mögött hagyni, elengedni. Ami elég gáz!!!!

Főleg ha még azt is hozzáteszem, hogy én tanultam is, hogy az évek óta nem mozdított tárgyak, eszközök csak negatív energiát termelnek, csak lefelé húznak. 

Aztán ahogy tovább gondoltam ezt az egészet, az is  világossá vált, hogy talán azért nem haladok előre, nem tudok a terveim, vágyaim irányába haladni, mert túl sok a béklyó, ami leköt. Talán át kéne gondolni az egész életemet: az önként vállalt és/vagy rám ragadt kötelességeket, az emberi kapcsolatokat, a nem-szeretem dolgokra fordított időket... mindent, ami elveszi az energiát, az időt az álmok megvalósításától.

Na ez is kemény dió. Kidobálni a mentális szemetet. 

Márpedig muszáj lesz, mert sokkal jobb érzés repülni, mint a földhöz kötve üldögélni és várni a csodát. Ebben biztos vagyok. ;)

Azért is állítom ezt ilyen határozottan, mert pár hónapja találtam magamnak egy léghajót, amivel elkezdtem felemelkedni, és még a most meglévő béklyóim ellenére is időnként sikerül egész magasra szállni. Mi lenne, ha tehermentesíteném a kosarat, és folyamatosan repülhetnék? 

Szóval el vagyok szánva a nagy "gardrób ürítésre", úgy érzem, megvan hozzá most a bátorságom is. Remélem, hogy erőt ad hozzá a vágy, hogy a mostaninál sokkal magasabban  szálljak. ;)

Ha te már túl vagy ezen a felszabadító gyakorlaton, és vannak bevált módszereid, ötleteid, lécci oszd meg velem is.

Addig pedig erőt merítek Somló Tamás: Léghajó c. dalából :

"Felfelé csak úgy visz út, Ha kidobni nem félsz mindazt a súlyt, Mi összegyűlt az évek során"