Legalábbis mi már itthon eldöntöttük, hogy keresünk olyan fakultatív programot, ami hosszabb tengeri hajózást ígér. Ezért választottuk az egész napos kirándulást Symi szigetére. 

Mivel a balatoni kishajóknál nagyobb teknőn még nem ültünk, már az izgalmas volt, hogy a rodoszi kikötőben egy szép nagy hajó várt ránk, oldalán Sea Dreams felirattal. Nomen est omen , gondoltuk, ebből már nagy baj nem lehet :D :D :D

Naná, hogy a nyitott fölső fedélzeten kerestünk magunknak helyet! Igaz, tűzött a nap ránk ezerrel, mire a hajó elindult, már kétszer leégtünk, de ez senkit nem zavart. Látnunk kellett magunk körül a végtelen vizet, a hullámokat, a többi hajót.

Több mint 2 órás volt az út, de nem tűnt hosszúnak, mert mindig volt min ámulni. Mire kezdtünk volna ráunni a panorámára, megváltozott a kép, és hihetetlen látvány tárult elénk. 

Ugye hogy meseszép? Már a hajóról lehetett látni, hogy ez valami egészen más, mint amit megszoktunk. Mint megtudtuk, sokáig uralkodtak a szigeten az olaszok, nekik köszönhető ez a stílus, amit aztán Symi is megtartott. És milyen jól tették! Ez a látvány már önmagában megér egy kirándulást.

Symi egyébként nem nagy. A patkó alakú öböl kb. fél óra alatt végig sétálható. A meseházak tarkasága, a kristálytiszta víz kékje viszont hihetetlen élményt ad. A parton sorakoznak a kávézók, tavernák, ha valaki nem akar gyalogolni, kiülhet az egyik teraszra, és egy kávé vagy gyros mellett gyönyörködhet a szívet melengető látványban.

Mi nem kávéra vagy fagyira költöttük a zsebpénzünket, hanem lovaskocsizásra. Séta közben láttunk meg egy lovacskát, és mivel Laura nagy lóimádó, muszáj volt odamennünk hozzá. A tulajdonostól kértünk engedélyt egy lósimire, és egy lovas fotó készítésére. Annyira nem volt lelkes a mi rajongásunktól, de azért beleegyezett. Közben beszédbe elegyedtünk, és kiderült, hogy a hintóval körbeviszi az utasokat az öbölben, egészen baráti áron, 20 Euro/kör díjért.

És nem akármilyen hintó volt ám! Hanem amolyan királyi! Előkelő. Kívülről fehérre festve, belül elegáns mélybordó bársony borítással. Igaz, a rövid nadrágos, papucsos turista öltözékünk nem volt szinkronban ezzel az eleganciával, de ez cseppet sem zavart minket. Jár nekünk egy uralkodóhoz méltó, pazar lovaskocsizás! ;)

Tudod, miről híres Symi? A szivacs halászatról. Nem csoda hát, hogy öbölszerte hosszan sorakoznak a tengeri szivacsot kínáló boltocskák. Az idegenvezetőnk egy nagyobb  boltba vitte el a csoportot, ahol a tulaj elmesélte, mitől olyan sokfélék a szivacsok. A képeken is látszik, mind alakra, mind színre rendkívül változatosak. Minél mélyebbről hozzák fel, annál sötétebb a színük (vannak egészen feketék is), és állítólag annál tartósabbak is. 

Nagy volt a csábítás a kínálat láttán, hogy feltankoljunk tengeri szivacsból, és az egész rokonságot ellásuk vele, de persze a pénztárcánk határt szabott ennek (is). Még szerencse, hogy két nappal korábban Rodoszban már láttunk, és vettünk is néhány szivacsot, töredék áron, mint amennyiért Symin kínálták. Nyilván úgy gondolják, hogy ha már a szivacshalászat miatt kirándul az ember a szigetre, akkor magasabb áron is boldogan megveszi a portékát. Bevallom, nekünk tökéletesen megfelelt az olcsóbb, bazári szivacs is. Vettünk is mindenkinek, és a mai napig szívesen használjuk őket.

Van még mesélnivalónk Symiről, de szerintem ez a cikk már így is hosszú (bár egy barátnőm azt mondja, mindig túl hamar abbahagyom... ), ezért legközelebb folytatom. ;)