Meséltem nektek, hogy tavasszal, hosszas hezitálás, rákészülés és megfontolás után elkészült életem első tetoválása.

Szuper volt az élmény, büszke voltam magamra, hogy ilyen bátor voltam (látod a képen: hatalmas felületet varrattam tele :D :D :D , kellett hozzá a bátorság...), és ahogy rutinos tetkósok mondták, valóban szinte azonnal elkezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy mi legyen a következő minta.

Fura ez, de tényleg megfertőzi az embert a tetováltatás. Hogy miért, azt nem tudom, de az első után kialakul egy furcsa vonzalom. Pedig kicsit (néha biztos nagyon) fáj, szurkálják az embert, szintetikus festék kerül a bőrszövetbe, utána ápolgatni kell, esetenként begyulladhat tőle a bőr... Ráadásul végleges: amit felrakattál, az örökre veled marad.  Viszont szép. Vagyis szép lehet, ha profi szakember csinálja, ha jól választott a minta és a hely. Kicsit ellentmondásos a dolog. De a függőség, az függőség, nincs mese.

Én is keresgettem a következő díszemet, de csak nem akart rám köszönni. Teltek a hetek, és közben valahogy lecsendesedett az első nagy felindulás is. 

Majd keresgélés közben egyszer csak szembejött velem a hennázás. És akkor szinte azonnal éreztem, hogy ez lesz az én utam.Valahogy jobban illik a lelkemhez ez a szolidabb lehetőség. Nekem szimpatikusabb, hogy ez bőrbarát, növényi alapú festék, hogy fájdalommentes a felvitel, és a minta is csak átmeneti 1-3 hétig marad fent, vagyis ha közben rájössz, hogy nem jó mintát választottál, akkor sincs vész. Rájöttem, hogy nekem jobban bejön a szabadsága, a szelídebb volta... 

És milyen az élet? Azonnal úgy rendezte a lapokat, hogy kitérni se tudjak a henna elől.

Egy helybéli ismerősömről kiderült, hogy hennázik. Majd elém dobott a net egy indiai szimbólumot, aminek az üzenetére épp nagy szükségem volt. Így hát megkérdeztem a Krisztit, megfestené-e rám ezt a mintát. 

Hihetetlen jó élmény volt a nála töltött délelőtt. Volt valami megnyugtató, kényeztető abban, ahogy felkerült rám a motívum, jót beszélgettünk közben. Mire hazaértünk a frissen festett mintáinkkal (Laura is velem volt, ő is kapott egy szép virágfüzért a kezére), már tudtuk, hogy ezt mi meg akarjuk tanulni.

És így is lett. De ez talán majd egy következő mese lesz.

Annyi biztos, hogy nálam, bennem győzött a henna. Azóta is imádom a két tetoválásomat, egyáltalán nem bántam meg, de most már nem gondolkodom azon, hogy varrassak újat. (Persze lehet, hogy ennek is eljön még az ideje, ezt nem tudhatom...) 

Imádom a hennafestésnek azt a szabadságát, hogy nem végleges, nem kell azon aggódnom, hogy mi lesz, ha időközben kiszeretek egy-egy motívumból. És nem történhet meg, hogy egyszer csak elfogy a szabad felület, és nincs hová alkotni :D Amikor lekopik, jöhet az új ötlet, az új minta. Folyton alkothatok valamit.

Ez nekem nagyon bejön, ezért én most a hennára voksolok.

És Te? Mit gondolsz a henna kontra tetoválás kérdésről? Van tetkód? Volt már hennafestésed? Mesélj lécci!

Ha megfogott a henna ötlete, hangulata, sok-sok gyönyörű mintával, érdekes infókkal várlak a Varázslatos henna oldalon, egy kis léleksimogató kalandozásra