2017.06.20. Kedd. Hajókirándulás

Hajón Spinalonga felé, vakító napsütésben és viharos szélben.

Mindenképpen akartunk idén is hajókázni, többek között ezért választottuk Spinalongát célként. Tavaly a Symire történt kirándulás -ból tanulva eldöntöttük, hogy 4-5 órás tengeri hajózást nem szeretnénk, mert őszintén szólva hazafelé már unalmas volt egy kicsit. Ezért lebeszéltük magunkat Santoriniről, bár én nagyon szerettem volna megnézni, mert mindenkitől azt hallottam, hogy gyönyörű. Viszont oda is nagyon hosszú a hajóút, és az igazat megvallva a kirándulás ára is sok volt hármunknak, a megszabott költőpénzünkből. Így lemondtunk a meseszerű látnivalóról és a csacsigolásról, és a másik, hajóval elérhető célt, Spinalongát választottuk.

Kora reggel indultunk busszal Agios Nikolaosba, ahonnan a Kalidon nevű hajóval keltünk át a leprások szigetére. A kikötőbe menet megálltunk még Sárkányölő Szent György templománál, amit a legenda szerint egyetlen éjszaka építettek fel. A kút vize állítólag az örök fiatalság elixírje, érdemes hát inni belőle. (Mi sem hagytuk ki ;) )

A hajóút kicsit hullámvasútszerű volt, mert a szél még mindig erősen fújt, és a nagy hullámok időnként megdobálták a hajót, de azért persze rendben kikötöttünk Spinalonga szigetén, ahol bejártuk a hatalmas erődöt, és közben Niki, a mi aznapi idegenvezetőnk érdekes történeteket mesélt háborús múltjáról és a leprások életéről. Félelmetes volt belegondolni, hogy ez nem is olyan ősrégi történet, hiszen 1957-ig éltek itt elszigetelten a betegek.

Ismerd meg Spinalonga történetét itt.

Az erődtúra után elhajóztunk a Mirabello öbölbe, ahol a bátrabbak megfürödhettek a még mindig meglehetősen háborgó vízben, közben pedig a hajó legénysége ebédet készített nekünk. Szép nagy szelet roston sült husit kaptunk görög salátával és üdítővel. Bár az ebédet még a kikötőben állva fogyasztottuk el, a hullámok úgy dobálták közben a hajót, hogy ez nem volt egyszerű mutatvány.

Próbáltál már hullámvasúton, öledbe rakott tálcáról enni? Kalandos :D :D :D

Ebéd után visszahajóztunk Agios Nikolaosba, ahol volt egy kis szabadidő kötetlen csavargásra, fagyizásra, a feneketlen tó partján.

Ennek az útnak köszönhetünk még egy üveg hamisítatlan, igazi krétai olívaolajat. Idegenvezetőnk, Niki mesélte, hogy Krétán nincs olyan ház, aminek az udvarában ne lenne min. 1-2 olajfa, hogy legalább a családnak szükséges olívaolajat és olívabogyót megtermeljék. De aki megteheti, az nagyobb ültetvényeket gondoz, és eladásra termel ebből a csodaszernek is titulált növényből. Kiderült, hogy a másik buszunk vezetője, János is eladásra termel olívaolajat, és általában van is nála a buszban pár üveg. A csoport tagjai kicsit idegenkedtek ettől a vásárlási lehetőségtől, én viszont vettem tőle egy palackkal, és nagyon jól is tettem. Igazi, sűrű, teljesen természetes hidegen sajtolt olajat kaptam, igaz, ásványvizes palackban, de jóval olcsóbban a boltban kaphatóknál. Én amúgy sem szeretem, hogy minden áruért azért fizetünk többet az értékénél, mert a flancos csomagolás és címkézés költsége is az enyém...

Következik a Krétai est kalandos története...