Gondolom, az teljesen normális, ha az ember fia élete első nyaralásáról emléktárgya(ka)t szeretne hazacipelni. :D

No de mi legyen az?

- Az ehető-iható rodoszi jellegzetességek ugyebár nem maradandóak... (persze azért hoztunk Ouzot, cukorkákat és baklavát, de nem szándékoztuk őket szuvenírként megőrizni)

- A tengerpart tálcán kínálja az ingyen begyűjthető relikviákat, úgy mint kagylók, kövek arzenálja. Ezzel több baj is van: 1. nehéz csomag gyűlhet belőle, ami gond lesz a repcsin, a túlsúly miatt, 2. a kagylók egy része garantáltan eltörik, mire hazajutnak a táskákban , 3. itthon gyönyörű kiállítás lesz belőlük a polcokon, szekrényeken, amihez soha többé nem nyúlunk, vagyis hamar remek porfogóvá válnak.

- A jellegzetes történelmi látványosságok szappanból vagy gipszből (ne adj' isten műanyagból) megformázva szintén vásárlásra csábítják a lelkes turistát. A probléma nagyjából ugyanaz velük, mint az előbbiekkel: nehezek, törékenyek, és porfogó szerepükön túl semmire nem jók.

A számunkra tökéletes ötlet a rodoszi bazárban sétálgatva született meg: legyen mindenkinek rodoszos mintájú pólója. Azt legalább hordjuk, és minden felvételkor eszünkbe juttatja a szép emlékeket. Ez az!

Elkezdtünk hát pólót válogatni, ami egyáltalán nem olyan egyszerű feladat, mint gondolod. Főleg, ha olyan túlkínálat zúdul rád, mint amit pl. az erőd bazár rengetege is kínált. Figurás, feliratos, térképes, vicces - ezer változat... Ja, és persze árban is széles a skála,  csak a mi költőpénz készletünk volt behatárolt .

De nem adtuk fel! Addig mászkáltunk boltba be, boltból ki, amíg egyszer csak ránk köszönt a tuti megoldás.  Betévedtünk egy üzletbe, ahol minden eddiginél szélesebb volt a választék. Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy ezrével lógtak és sorakoztak a polcokon a pólók.

A bőség zavarától elbizonytalanodva már majdnem kiszédültünk a helyről, amikor megszólított minket a tulaj, és hamar kellemes párbeszédbe elegyedtünk. Megvolt persze a "Honnan jöttetek? Magyarországról" eszmecsere, és már meg sem lepődtünk, amikor megtudtuk, hogy ők is jártak Magyarországon, és ismeri a Tokaji Aszut.  Ezen örvendeztünk egy keveset, majd azért eljutottunk a pólók kérdéséig, amikor megtudtuk, hogy választhatunk kész darabot a kint lévőkből, de kérhetünk teljesen egyedi változatot is, amit ott helyben meg is csinálnak nekünk.

Itt kezdődtek a bajok! Annyi mindent kellett eldöntenünk, hogy hamar belezavarodtunk. Milyen legyen a póló: rövid ujjú, ujjatlan vagy spagetti pántos? Fehér, fekete vagy színes?  Na, összekaptuk magunkat, és kb. röpke fél óra alatt kiválasztottuk a pólóinkat : D :D :D  Soma fehér ujjatlant, Laura rózsaszín vállpántost, én pedig szürke rövid ujjút választottam. Huh, ezzel megvolnánk!

Azt hittük, innen már hipp-hopp kész leszünk, hiszen már csak a mintákat kellett eldöntenünk. Elkezdtük nézegetni a kiakasztott kész pólók mintáit, és már majdnem választottunk is, amikor előkerült egy hatalmas gyűrűs mappa, benne a minták végtelen sorával. Ajvé!!!! Ide 3 napi hideg élelemmel kellett volna jönnünk :(

Újabb fél óra, újabb tanácstalankodás.... Jól van na! Lássuk be, ezt nem lehet elkapkodni, elvégre maradandót  szeretnénk, amit szívesen fogunk magunkon viselni :D Meg hát mégis csak az első "csoda nyaralásunk" -nak készültünk emléket állítani. Ez komoly dolog ;)

Alig egy óra alatt sikerült végleges döntést hoznunk, ami után kárpótlásként végignézhettük, hogyan égetik-gőzölik a mintákat a pólókra. Szemünk láttára születtek meg a maximálisan egyedi darabjaink. Kicsi az esély rá, hogy pont egy ugyanilyenben szembe jöjjön valaki :D (Ld. a képen)

És még azt is megígérték, hogy a technológiának köszönhetően a pólóink tartósak lesznek, ami valószínűleg igaz is. A fenti képet most készítettem, több mint egy évnyi hordás után látod őket, és legtöbbször mosógépben mosom.

Annyira beleszerettünk az emlék-póló ötletébe, hogy el is döntöttük, ezentúl minden utunkon beszerzünk hasonlót. Reméljük, előbb-utóbb szép gyűjteményünk lesz ;)  (Elárulom, hogy idén Krétán is lőttünk 3 remek darabot, de erről majd a krétai mesém során olvashatsz...)