2017.08.19. hétfő

Ezt a napot strandolásra szántuk. Nem volt szervezett programunk, így bőven volt időnk kihasználni a nagy sós víz nyújtotta összes lehetőséget: 

• pacsálás
• úszás
• homoktapicskolás
• hullámokkal küzdés
• allergia elleni sókúra
• halmegfigyelés
• napozás, szundikálás
• meditálás

Laura még a parton, Soma már bent úszik, én meg fotózok :D

Kibéreltünk két napágyat és egy napernyőt (6 Euró volt ezen a részen), letáboroztunk, aztán irány a víz. Soma most is sikeresen átjutott a nagy hullámokon. Még mindig erős volt a szél, és korbácsolta a vizet rendesen, de neki ez nem volt akadály. Fölvette a snorkelt, és bevetette magát a habokba. Tavaly is sokszor csak azért tudtam, hogy merre úszkál, mert a pipája vége kint volt a vízből, idén azonban még ez a "nyomkövetés" sem mindig sikerült, mert a hullámok gyakran eltakarták. Bevallom, azért ez nem annyira jó érzés, hiába tudom, hogy jól úszik, és erős is, azért anyai szívem sokszor izgatottan pásztázta a vizet. Ő persze ezért mindig morgott, és "Mi bajom lehetne?" vállrándítással elintézte....  Ismerős?

Laura is többször nekifutott a hullámoknak, de ő végül nem merészkedett mélyebbre, viszont remekül elszórakozott partközelben, a hullámok elől menekülve.

Meg kell hagyni, az egész napos strandolás, a víz, a nap, a nyüzsgés rendesen le tudja szívni az embert. De azért az mégsem járja, hogy nyugdíjas tempóban pihizni vonuljunk vacsi után. Helyette inkább csavarogni indultunk, hogy felfedezzük a környéket. Feltérképeztük a partvidék 3 szupermarketjét, hogy tudjuk, mit hol és mennyiért tudunk beszerezni, és mindjárt haza is cipeltünk két nagy kanna ásványvizet. Bár mindenki állította, hogy bátran iható a csapvíz, azért inkább biztosra mentünk...

A strandnál lévő szupermarket előtt két hatalmas arapapagáj csalogatta a turistákat. Láthatóan teljesen szabadon jöttek-mentek a nekik kialakított állványzaton, és boldogan elfogadták az odanyújtott falatokat, majd néha hangosan rikácsolni kezdtek, frászt hozva a látogatókra.

Hogy "kipihenjük" a strandolás fáradalmait, elindultunk egy hosszabb hegyi sétára is, mert Márti útmutatása szerint a kikötővel szemben, dombnak felfelé van egy klassz bazár sor. Egyelőre nem akartunk shoppingolni, de imádunk ilyen helyeken nézelődni, beszédbe elegyedni a szimpatikusabb árusokkal.  

Meg is találtuk, tényleg szuper volt: millió üzlet, bár, taverna, a hosszan kígyózó, ezer felé elágazó hegyi utakon. Jó hangulatú és meglehetősen hosszú séta kerekedett belőle, mert az egyik útelágazásnál elhagytuk a bazár részt, és még mindig felfelé haladva privát lakóövezetben találtuk magunkat. Mivel visszafordulni nem akartunk, eldöntöttük, hogy addig megyünk, amíg haza nem jutunk. Mivel kezdett sötétedni, kicsit ijesztővé vált a túra, mert a házak közti utak gyakran zsákutcaként végződtek. Szerencsére a hegyoldalról időnként látható volt a tenger, ami jó tájékozódási pont volt: tudtuk, hogy ha visszajutunk a partra, akkor már nagy baj nem lehet. Kb. egy órát túrázhattunk szép házak, romos telkek és kóbor macskák tucatjai között (és még egy lovat is láttunk, aminek Laura örült nagyon), amikor lejutottunk a partra, méghozzá pont a mi szállodánk mellett ;)