Ez a cikk nem igazán kapcsolódik az eddigiekhez (talán csak annyiban, hogy az imádott baklavánk alapanyagára vonatkozik :D ) , de kíváncsi lennék a véleményetekre.

Szóval kié a dió, ha utcán van?

Mert mi bizony jártunkban-keltünkben felvesszük a járdáról a lehullott diót. A környékünkön több napi útvonalunkon is vannak diófák, amik most szorgosan potyogtatják a beérett csonthéjasokat, és mi nem vagyunk restek lehajolni a lábunk előtt heverő gyümölcsért.  Jövet-menet pár szem diót lehet így felszedni minden fa alól. Ez vajon lopásnak számít?

Természetesen nem verjük le a fáról senki dióját, és akkor sem állunk oda begyűjteni, ha a ház tulajdonosa éppen szedegeti fel a hullott diót.  De ha nincs kint senki, és a ...

Cami Walker saját történetét az Alexandra Kiadó adta ki 2011-ben, én pedig egy régi kedves ismerősömtől, Erikától kaptam ajándékba.

Cami 33 évesen szembesült a szörnyű diagnózissal: szklerózis multiplexe van, ami miatt állandó orvosi kezelésre és ápolásra szorult, egyre erősebb gyógyszereken élt és életének két központi gondolata volt: 

1. Mindennek vége

2. Miért pont velem történik mindez?

A teljes feladás határán a nő egy afrikai füvesasszonytól kér segítséget, aki szokatlan terápiát javasol neki:

" Ajándékozz el huszonkilenc ajándékot 29 nap alatt! Ha ajándékozol, arra összpontosítasz, mi mindened van, amit fel tudsz ajánlani másoknak, amivel segíteni tudsz, és ez végső soron rád is jó hatással ...

Erről az 1996-os filmről  nehéz beszélni, ezt egyszerűen meg kell nézni!

Garantálom, hogy nem bánod meg, ha egyik este a híradó rémhírei vagy a neten lógás helyett ezzel töltesz el másfél órát ;)

A film főszereplője, Mila egy fejlett bolygó különleges képességekkel rendelkező lakója, aki önkéntesként jön látogatóba a Földre. Érkezése alaposan felbolygatja a kedélyeket Párizsban. A film r ávilágít jelenlegi társadalmunk esztelenségeire és egy élhető, elgondolkodtató alternatívát mutat be . Humoros, szórakoztató, mélyen elgondolkodtató, nagyon is emberi történet, amit mindenkinek látnia kéne...

Itt láthatod a film 2 perces trailerét , szintén magyar felirattal, hátha a hangulatát  így is megérzed, de ...

Andrew Matthews könyve 2002-ben jelent meg a Varázsládika Kiadó gondozásában, és én is valamikor akkor olvastam először.

Azt hiszem azóta sem olvastam ehhez hasonlót. Ez a könyv annyira könnyed,és olyan magával ragadóan szórakoztató, hogy amíg olvasod, észre sem veszed, hogy milyen mély gondolatokat közvetít, mennyi mindent tanít. 

Emlékszem, egyszer a villamoson ülve olvastam, és nagyon nehéz volt moderálnom magam, hogy ne röhögjek hangosan :D  

Rövid, könnyen olvasható fejezetekből áll, vicces és nagyon szemléletes rajzokkal illusztrálva, ezért egyáltalán nem tűnik komoly, tanító irodalomnak. Pedig...

Pedig nagyon is az! Csak mivel nagyon ismerősek a szemléltető példák, és végig olyasmiket olvasunk, amiket ...

Bár kézenfekvőnek tűnik, nem úti könyveket és utazásos filmeket tervezek ajánlani.

Van egy csomó olyan könyv, és film, ami az elmúlt sok évben nagy hatással volt rám, és amik egészen biztosan hozzájárult ahhoz, hogy Buta Szamárból Szerencsés Szamarakká válhassunk.  Ezeket fogom folyamatosan közzé tenni, hátha másra is inspirálólag hatnak.

Kezdődjék hát egy belső utazás , könyvek és filmek segítségével ;)

Figyeljétek folyamatosan a Könyv- és filmajánló menüt , ahogy időm engedi írom sorban az ajánlókat.

Éééééééés: nagyon szívesen fogadok könyvajánlót Tőled is ! Írd meg a kedvenc könyved vagy filmed bemutató anyagát, tegyél hozzá egy fényképet,és küldd el nekem a czidlina.ildiko@gmail.com címre, és ...

Válás, szétköltözés, esetleg haláleset. Egyedül maradsz 1-2-3 vagy akár több gyerekkel. 

Felveszed a kesztyűt, csinálni kell tovább, az élet nem állhat meg. ISMERŐS? Kezeket fel, ha érintett vagy!

Teszed a dolgod, beáll szépen egy új rend és rendszer, megy minden tovább. Elvileg akár tökéletes is lehet az egész. Közben észre sem veszed, hogy a szigorú menetrend szerint, szoros időbeosztásban zajló napok hetekké, hónapokká, évekké lesznek. A gyerekek szépen nőnek, kezdenek önállósodni, itt-ott már marad időd magadra is, és egyszer csak felismered (kimondod magadnak): egyedül maradtál.  

Feltűnik, hogy a barátok, barátnők, kollégák egyre többször piszkálnak, hogy keress magadnak társat . Jó! Keresek. De hol? Hogyan? ...

Előre bocsájtom, hogy ezek a gondolatok nem lesznek éppen szerencsésszamarasak... Fura módon kibillentem a megszokott optimizmusomból. Tudom, hogy átmeneti ez az állapot, és azt is tudom, hogy néha nem árt megtapasztalni ezt is, de most azt érzem, hogy muszáj kiírnom magamból.

Napok óta több fórumon és módon került szembe velem, hogy 50 év felett már ne vegyek tartós tejet , és pláne ne akarjak új életet kezdeni. Tudom, hogy sokan gondolják hasonlóan (főleg persze a fiatalabbak), de ezzel nem igazán foglalkozom, mert mindenki azt gondol, amit akar, én pedig úgy élek és vélekedem, ahogy én akarok.

Sőt, ha olvastad a blogom elejét, a bemutatkozást, akkor tudod, hogy nekem épp az 50.-ik szülinapom hozta meg azt a bizonyos asztalra ...

Egyszer már bevallottam , hogy mennyire imádom a baklavát. Szerencsére Rodoszon a szállodában gyakran és bőségesen kínáltak belőle, amit ki is használtam ;)

Azóta itthon is többször sütöttem. Sokféle recept kering a neten, nem könnyű kiválasztani a kedvünkre valót. Ez tipikusan az az édesség, ami ahányszor elkészíted, annyiféle lesz, vagyis nem lehet megunni.

Nemrég vettem két csomag réteslapot, de csak az egyiket használtam fel egy virslis-túrós-sajtos sós vacsi készítéséhez, hát kezdeni kellett valamit a megmaradt másik csomaggal is :D

Mivel már szépen gyűlik a folyamatosan hulló idei dió, adta magát az ötlet, legyen baklava. Amúgy is ideje volt kitalálni valami nyáridéző, hangulatjavító dolgot, hogy ellensúlyozzuk ...

Napok óta azon agyalok, hogy mivel folytatódjon a mese.

A krétai történet is véget ért , a következő szerencsés nyaralásunk pedig még tervezés-szervezés alatt van. Persze fogok majd mesélni az újabb ötletekről, alakul már egy új, csak ránk jellemző mese, de még korai egy kicsit ;) Türelem!

Na de akkor miről írjak? Mi az a téma, ami érdekes lehet másoknak, kapcsolódik az eddigi vonalhoz, és Szerencsés Szamarakhoz méltó?

Vagy egy darabig ne írjak? Legyen inkább csend, amíg elkezdődhet az új utazós-csacsis sztori?

Szóval ahogy így törpölgettem az írni-nem-írni kérdésén, rápillantottam a kaparós térkép cikkre , és erről eszembe jutott, hogy 2016 valóban nagyon szerencsés és szokatlanul utazós volt nekünk , és minden ...

2017.06.24. szombat

Sajnos minden jónak vége szakad egyszer, az idei jólétnek is hamar eljött az utolsó napja. :( 

Ilyenkor is mindig elgondolkozom azon, hogy az idő mennyire relatív fogalom : amikor nagyon jól érzed magad valahol, amikor egy szuper program részese vagy, akkor úgy repül, mintha valaki felgyorsította volna. De ha kínlódsz, ha nem érzed jól magad egy helyzetben, vagy nagyon várod valaminek az elérkezését (iskola vége, nyaralás kezdete :D :D :D ), akkor bezzeg ólom lábakon jár. Amikor már csak 5 perced van a vonat indulásáig, de te még a jegypénztár előtti hosszú sorban toporogsz, akkor huss, elrepül az 5 perc, de ha mondjuk a Kedvest várod randira, akkor óráknak tűnik még ez az 5 perc is. Miért van ez?

Gondolom, ...

Tavaly Rodoszon kitaláltuk, hogy minden nyaralásról egy helyi mintás pólót hozunk emlékbe. Hordható, tehát hasznos, és jó visszaemlékezni , amikor rajtunk van.

Így aztán a shoppingolások fő feladata idén is a megfelelő pólók megtalálása volt. 

Emlékszel még a rodoszi pólós sztorira ? Ott egy kicsit nehezen lettek meg a pólóink, de ez megbocsátható, hiszen az első nyaralás első pólóiról volt szó, amit nem lehet elkapkodni ;) És jól is tettük, hogy rendesen megadtuk a módját, mert a tavalyi pólók ma is fontos helyet foglalnak el a szívünkben.

Idén már egy kicsit egyszerűbben oldottuk meg a dolgot: kész pólókból választottunk. Az elsőt mindjárt a nyaralás elején, a helyi supermarketben találtuk. Egyszerű Kréta ...

Talán csodálkozol, hogy mit keres egy utazós blogon könyvajánló, főleg, ha nem utazási témában íródott.

Mégis írok róla, mert egyrészt biztos nem véletlenül került megint a kezembe, másrészt számomra ez a könyv is utazás: a belső utazás könyve.  

Az írónő súlyos rákbetegségének köszönhetően, a halálközeli élménye során jutott olyan felismeréshez, aminek segítségével a kómából visszatérve gyorsan és teljesen meggyógyult. 

A könyvben azt is hangsúlyozza, hogy nem kell súlyos betegnek lennünk ahhoz, hogy ezt a tudást megszerezzük. Elég felismerni, hogy az örökös megfelelni vágyás, a magunkat rossznak, alkalmatlannak minősítés, és az ebből fakadó szorongás rossz irányba vezet minket, és komoly, akár ...

2017.06.22. Csütörtök

Ez a nap volt az, amikor saját szervezésű programok at csináltunk. Tudod, tavaly megfogadtuk, hogy minden nyaralóhelyen ki kell próbálnunk a helyi közlekedést, és kell önálló programot is szervezni, hogy gyakoroljuk az idegen nyelven, idegen környezetben való boldogulást.

Napokig figyeltük, hogy Krétának ezen a részén körbejár egy kisvonat (tudod, amit mi itthon Dottonak hívunk), ami tökéletes módja a környék bejárásának. Megkerestük hát a felszállási pontot, és reggeli után elsétáltunk a nem túl messze lévő kikötőbe, az indulási helyre. 

Közel 80 perc a kisvonat menetideje, ami alatt bejár hegyet-völgyet, tengerpartot. Útközben megnézhetsz mindent, ami ilyenkor érdekes lehet: a különböző ...

Korábban bevallottam nektek, hogy életünk első nyaralását, 2016-ban hitelből fedeztük, és a mai napig úgy gondolom, jól tettük. Igaz, hogy a 3 évre vállalt törlesztés miatt így csak látszólag volt olcsó a nyaralás, hiszen a teljes visszafizetendő összeg 700.000,- Ft fölött lesz.

Vagyis ennyi lett volna, ha....

.... ha nem fordult volna a történet megint egy "czidlinásat", és Szerencsés Szamarakhoz méltóan nem cseréltem volna le a tavaly felvett Ce...m hitelt egy sokkal kedvezőbbre. 

Hogy ez hogy sikerült? Hát úgy, hogy megint minden úgy alakult, ahogy az nekem a legjobb ;) . A "véletlen" elém dobott egy hirdetést, kedvező hitelkiváltási lehetőségről. Ráadásul pont a saját számlavezető bankom ajánlatában. Szerinted ...

Aki ismer, tudja, hogy én folyamatosan tanulok, igyekszem lépést tartani a világgal. Különösen így van ez, ha új dologba kezdek, amihez kevés a tudásom.

Azt nem mindig tudom pontosan, hogy azért vágok bele újabb feladatokba, hogy új területeken fejlődhessek, vagy azért tanulok mindig valamit, hogy lehetőségem legyen váltani, új területeken is kipróbálni magam. De talán ez mindegy is. A lényeg, hogy nem szeretek egy helyben toporogni, vagy elüldögélni a langyos vízben.

Az írás nem idegen terület nekem: volt és van saját honlapom , ahová rendszeresen írni kell, dolgoztam szakértőként az NLCafe-n, ahol folyamatosan blogolni kellett, és vannak FB csoportjaim, oldalaim, amik szintén megkívánják a rendszeres kommunikációt.

Sosem volt ...

2017.06.21. szerda

Korábban már írtam róla, hogy Krétán két szervezett programra fizettünk be, a második egy Krétai Est volt.

Már tavaly Rodoszon is el akartunk menni egy görög estre, mert szeretjük a görög zenét és ételeket, úgy gondoltuk, kellemes esti program lehet. Akkor létszámhiányra hivatkozva nem szervezte meg az idegenvezető, így lemondtunk róla. (Tavaly még nem tudtuk, hogy ilyen programokra a helyi szervező irodákban is lehet jelentkezni, és akár egyénileg befizetve elmenni... És persze nem ez volt az egyetlen dolog, amit először utazókként nem tudtunk ;) )

Mivel a krétai fakultatív programok között is szerepelt görög est, idén újra lecsaptunk rá, és ezúttal az első tájékoztató alkalmával be is fizettük. Igaz, ...

2017.06.18. vasárnap.

Bármilyen fárasztó is volt az utazás, az első éjszaka azért mindig a hozzászokás ideje: furcsák a zajok, a fények. Nekünk, városlakónak a legfurcsább az volt, hogy zúg a tenger. Ráadásul szeles volt az első pár nap, ami felkorbácsolta a hullámokat, ezért az éjszaka csendjében kimondottan hangos volt ez az (egyébként nem kellemetlen) alapzaj.

Ennél sokkal furcsább, és jóval hangosabb a leszálló repülők zaja. Kb. 15 km-re voltunk a heraklioni reptértől, pont a légifolyosó alatt, ennek köszönhetően az érkező repcsik a fejünk fölött húztak el, meglehetősen alacsonyan. Na ennek aztán van hangja!!! Én sokszor felébredtem rá, főleg az első pár napban, de érdekes módon ehhez is hozzászokik az ember. ...

Pihenjünk meg egy kicsit a krétai út meséi közben, addig elmesélem nektek, hogy gondolatban már hol járunk...

Ahhoz képest, hogy 2016 előtt a Balatonnál messzebb nem nagyon jutottunk családostul, mostanra már komoly utazási terveink vannak. Hiába, ha az ember ráérez valami jónak az ízére , nincs megállás :D  

Igaz, a mostani vágyunk nem is igazán új, mert a tavalyi nyaralás után is éreztük, hogy nagyon szupi lenne eljutni egyszer télből a nyárba. 2016 téli szünetére egyenesen Bali volt álmaink célpontja, de sajna nem adták meg az Égiek a rávalót, így egyelőre vágy maradt.

Viszont idén is előkerült ez az álom. Kréta után is megállapítottuk, hogy sokkal jobban bírjuk a meleget, a napfényt, mint a komor, szürke téli ...

Ezt a fotót ma kaptam a kolléganőmtől. Köszi, Tünde! ( ismét ) 

Igaz, a megfogalmazás durvább kicsit, mint amit én szeretek, de attól még nagyon igaz ;)

Ha figyeled a blogomat, az egész Szerencsés Szamarak sztori is pont erről szól...

Valóban igaz!

Ismét megerősítés t kaptam arra, hogy amire tényleg szükségem van, azt megkapom . Az Élet, ez a Nagy Varázsló valahogy mindig úgy keveri a lapokat, hogy az az infó, az a tudás, az a helyzet vagy az a lecke, amire szükségem van a továbblépéshez, az elém kerüljön.

A plusz munka, plusz jövedelem keresése nálam folyamatos project, hogy biztonságban élhessük a mindennapokat. Mivel egy fizetésből gazdálkodunk hárman, és vannak terveink, céljaink bőven ;), most éppen azt tűztem ki célul, hogy megtalálom azt a plusz munkát, amivel kitermelhetek még egy fizetést . Kisebb munkák mindig akadnak, de vagy nem tartanak elég sokáig vagy nem fizetnek eleget ahhoz, hogy érdemes legyen sok időt rájuk fordítani.

A blogolással is ...

Ott tartottam a mesében, hogy január 12.: be van fizetve a foglaló.

HURRRRRÁÁÁÁÁÁ! Boldogság, röpködés, új álmok.....

Na de még ÖT hónap az indulásig!!!!!! Ó egek! De messze van még! Nehéz lesz kivárni.... 

Na akkor kezdjünk neki megint, úgy mint tavaly, és ezt az 5 hónapot is alakítsuk utazós idővé. Könnyebben telik az idő, ha addig is fejben már Krétán járunk, ha elkezdünk ráhangolódni.

Az alap, hogy a hűtő ajtaját Krétává változtattuk , így minden étkezésnél szó szerint szemünk előtt lebegett a cél. (Ha esetleg, véletlenül megfeledkeznénk róla :D :D :D ). Utazási katalógusok napi olvasmányok lettek, és hát persze ilyenkor imádom igazán a virtuális világot.

Gugli a barátom! Információ dömping, ...

Alapvetően én pozitív, energikus, határozott ember vagyok.

Így érzem, és ezt tartja rólam a környezetem, illetve ezt üzenik a visszajelzések is.

De hidd el, hogy még az ilyen töretlenül optimista emberek is elbizonytalanodnak néha. Vannak olyan pillanatok, amikor én is megállok, és felteszem a kérdést: Jó ez? Biztos, hogy jó úton vagyok? Érdemes ennyit küzdeni, látszólag eredmény nélkül?

Tudom jól, hogy kellenek ezek a befelé tekintések, kellenek a megtorpanások, a csendes átgondolások, mégsem jó érzés, amikor megszólal egy pici csengő odabent, és az addigi iszonyatos lendület megtörik.  

Pont ezt érzem most éppen. Kicsit alább hagyott a lendület. Igaz, talán rám is fér már egy kis lassítás, mert az elmúlt 3 hétben ...

Tudod, miért választottuk pont Gouvest?

Egyrészt mert "utazási szaktanácsadóm", Gyuri szerint itt van az egyik legjobb strand és partszakasz, és a környéken van minden, ami kellemesebbé teheti a pihenést: tavernák, szupermarketek, látnivalók, bazár...

Másrészt itt találtunk egy nagyon kellemesnek tűnő, nem túl nagy szállodát.

Tavaly Rodoszon megtapasztaltuk, mennyire rumlis tud lenni egy nagy szálloda. Egy nagy embertömeg nem csak az étkezéseknél lehet zavaró, hanem a pihenést is megnehezíti. Volt olyan, hogy az éjszaka közepén arra ébredtünk, hogy egy társaság hazaérkezett, és hangosan beszélgetve, telefonálva vonultak végig a folyosón, majd ajtót csapkodva foglalták el a szobáikat.  Nyilván minél kisebb egy szálloda, ...

Jó ötletet adott egy kedves család, akik a tegnapi bejegyzésre reagálva leírták a Facebook oldalon üzenetben, hogy nekik mi nem tetszett Gouvesben.

Érdekes volt olvasni, látni, hogy mások, más szemüvegen át nézve, milyen élményekkel gazdagodnak ugyanazon a helyen.

Biztos vagyok benne, hogy nem csak érdekes, de hasznos is lehet, ha megosztjuk egymással a tapasztalatainkat. Mit gondoltok?

Mert:

1. Biztos nem csak mi vagyunk ilyen szerencsések, hanem még sokan mások. És ha sokan mesélünk arról, mi mindent sikerült elérnünk reménytelen helyzetből indulva, az nagyon sok erőt adhat azoknak, akik most éppen a gödör alsó részén csücsülnek ;) ( Meséld el, ha neked is összejött már egy klassz utazás úgy, hogy nem sok esélyt láttál ...

2017.január 6. 

Ülünk a vacsora asztalnál, beszélgetünk, ahogy mindig. Egyszer csak minden előzmény nélkül felbukkan a kérdés: Nem kéne elkezdenünk foglalkozni az idei nyaralással?

Azt már az első, rodoszi út után megfogadtuk magunknak, hogy ezután mindent megteszünk azért, hogy ez a jó kis hagyomány évről évre ismétlődni tudjon. Persze több kölcsönről, és egyéb túlvállalásról szó sem lehet. Viszont megegyeztünk, hogy a tavalyi iskolakezdés után minden bejövő plusz pénzt elteszünk, gyűjtjük a következő nyaralás árát.  Vagyis marad a szűk költségvetés, a hónapról hónapra élés a mindennapokban, nincsenek "luxus" kiadások, extra kívánságok. Van viszont plusz munka vállalás, örökös útkeresés, a szabadidő ...

Emlékszel még, hogy az első nyaralásodról milyen érzésekkel tértél haza?

Ezt főleg azoktól kérdezem, akik felnőtt fejjel jutottak el egy igazi, családi nyaralásig. ;)

Gondolom, nem csodálkozol, ha azt mondom, hogy Rodoszról hazaérve az első dolog, amit elhatároztunk az volt, hogy lehetőség szerint ezt mostantól minden nyáron meg kell ismételnünk. Ha egy mód van rá, meg kell oldanunk, hogy egy évben egyszer, egy hétig így lehessünk együtt: kötetlenül, lazán, napi kötelezettségek nélkül megismerni egy újabb szép országot, vidéket, és gondtalanul átadni magunkat az élmény gyűjtésnek.

Érdekes dolog ez: 15 évig egész jól elvoltunk nyaralás, tengerpart, repülés nélkül. Élveztük, hogy néha eljutottunk a Balcsira, ...

Szerencsére nálunk otthon nem a kütyük körül forog az élet. Igaz, nem is vagyunk bőviben az ilyen elektronikus pórázoknak, csak a gyerekeknek van okostelójuk. Mégsem ezek jelentik a fő elfoglaltságot a szabadidőben.

Elvittük a telefonokat mi is a nyaralásra, jól jöhetnek fotózásnál, és persze a normál kommunikációnál, de mi egyáltalán nem szeretünk szelfizni, és soha nem jutott még eszünkbe azonnal közzé is tenni a hálón 1-1 jól sikerült fotót. Nem mondom azt, hogy ördögtől való dolog, ha valaki ezt teszi, de szerintem mindennek megvan a maga helye és ideje.

Nekünk rémisztő volt tavaly (és persze idén is) megtapasztalni, hogy milyen sok ember kezéhez van hozzánőve a telefon és /vagy tablet, még a nyaralás alatt is. Sokan ...

Gondolom, az teljesen normális, ha az ember fia élete első nyaralásáról emléktárgya(ka)t szeretne hazacipelni. :D

No de mi legyen az?

- Az ehető-iható rodoszi jellegzetességek ugyebár nem maradandóak... (persze azért hoztunk Ouzot, cukorkákat és baklavát, de nem szándékoztuk őket szuvenírként megőrizni)

- A tengerpart tálcán kínálja az ingyen begyűjthető relikviákat, úgy mint kagylók, kövek arzenálja. Ezzel több baj is van: 1. nehéz csomag gyűlhet belőle, ami gond lesz a repcsin, a túlsúly miatt, 2. a kagylók egy része garantáltan eltörik, mire hazajutnak a táskákban , 3. itthon gyönyörű kiállítás lesz belőlük a polcokon, szekrényeken, amihez soha többé nem nyúlunk, vagyis hamar remek porfogóvá válnak.

- A ...

Ha nálunk rutinosabb utazó vagy, akkor már biztosan megvannak a saját bőröndpakolási tippjeid, de talán mindig van új a nap alatt. 

Elmesélem, mi hogy csináltuk eddig, és összegyűjtöttem pár videót is, profi pakolóktól.

Tavaly Rodoszra 2 bőrönddel, és 2 kézipoggyásszal indultunk. Már napokkal az utazás előtt elkezdtük kirakosgatni a holmijainkat. Jól látható három kupacban gyűltek hármunk dolgai, hogy lássam, mi maradt még ki.  Aztán szépen elosztva berakodtunk a 2 bőröndbe. Semmi különös trükk, semmi helytakarékos megoldás. Meleg helyre indultunk, kevés ruha kellett, elfértünk kényelmesen.

Végül mindkét táska tetejére került egy-egy A5-ös fehér lap, rajta a nyaralás alatti és az itthoni címünkkel, ...

Hihetetlen, hogy felpörögtek az események!

Nem is akartam ma írni új bejegyzést, de annyi minden történt az elmúlt két napban (természetesen utazáshoz köthetően), és ettől úgy fel vagyok dobva, hogy úgy érzem, meg kell osztanom veletek. 

Már csak azért is, mert az egész láncolat megint ékes bizonyítéka annak, hogy ha jó úton járunk, akkor minden segítség megadatik a továbblépéshez.

Azt tudjátok, hogy múlt vasárnap ölembe hullott egy ajánlat, majdnem úgy esett, hogy holnap (07.28-án) Tunéziába repülök. (ld. júl.23-i poszt )

Emiatt hétfőn és kedden ezerrel pörögtem, fel voltam dobva. Mondjuk már ezért megérte az egész, valahogy sokkal jobban ment minden így felspannolva ;)

Tegnap pedig felhívott a kolléganőm, ...

Huh, ez még így a videón nézve is megremegteti az ember gyomrát...

Nem biztos, hogy nem félnék egy ilyen leszállást  élőben végignézni, de az óriási katarzis talán kárpótolna a pánikrohamért :D :D :D.

Hogy kapcsolódik ez a mi utazásos mesénkhez? Sehogy. Talán csak annyiban, hogy

- repülés

- egy görög szigeten,  Skiathoson (is) szállnak le így a repcsik

- utazáshoz köthető katarzis. Nem is akármilyen!

Katt ide , és  vigyázz a frizurádra! :D

Te megnéznéd élőben?

Kezeket fel: ki szereti a baklavát ?

Ugye, hogy nem vagyok egyedül? :D 

Ragacsos, veszettül édes, millió kalóriát tartalmaz, és mégis. Mondhat az eszem bármit, ha baklavát látok, elvesztem. Már korábban is szerettem, ha jártunkban-keltünkben volt valahol, az biztos, hogy én ettem belőle.

Tavaly viszont a szállodában elszabadult a pokol: korábbi rajongásom iránta eszelőssé változott. Mentségemre legyen mondva, hogy iszonyatosan nagy volt a csábítás :D Szinte nem volt nap, amikor  a hotel desszert kínálatban ne lett volna ilyen vagy olyan fajtájú baklava. Ráadásul ipari mennyiségben tálalták, annyit faltunk belőle, amennyit csak bírtunk. Hát ki tud ennek ellenállni?

Háromszögre vágott vagy négyzet alakú, csokis vagy sima, ...