Tele van a púpom. Vagy a hócipőm. De azt is mondhatnám: a tököm...

Mert igen: hiába próbálok finomkodni,és kulturáltan fogalmazni, tény az, hogy nagyon unom, hogy a többség csak dumál (de talán helyesebb azt mondani, hogy pofázik), de nem tesz semmit.

Nem fogok politizálni (sosem szoktam), nem fogok közhelyeket puffogtatni, de nem akarok nagyon személyeskedni sem, nehogy megbántsak valakit. Pedig az igazság az, hogy ezt a kifakadást most a közvetlen környezetem váltotta ki belőlem az elmúlt egy hónapban.

Tudom, tudom: a december egy igen szenzitív időszaka az évnek, és ezért talán érzékenyebben is reagálunk mindenre, de még ha ezt le is vonom a jelenlegi helyzetből, akkor is elegem van.

Elegem van abból, hogy szinte minden csak ...

Aki közelebbről ismer, tudja, hogy számomra nehéz feladat önmagam menedzselése, a tudásom, a szolgáltatásom eladása. (Gondolom, nem vagyok ezzel egyedül... legtöbbünknek nem könnyű ez.) Erősítésre szoruló önbizalommal, és hihetetlen maximalizmussal nehéz elhinni, hogy készen állok egy feladatra.

Így van, illetve most már csak volt ez nálam a hennafestéssel is.

Amióta elvégeztem a tanfolyamot, szünet nélkül festek, gyakorlok, szinte nincs nap, hogy ne kerülne elő a hennapaszta. Festek önmagamra, a lányomra, a fiamra, barátokra, ha nincs bőrfelület, akkor festek papírra, dekorgumira, gyertyára... Sok tucat minta készült el az elmúlt hónapokban, érzem, látom a fejlődést, és a külvilág visszajelzései is bíztatóak. 

A ...

Meséltem nektek , hogy tavasszal, hosszas hezitálás, rákészülés és megfontolás után elkészült életem első tetoválása.

Szuper volt az élmény, büszke voltam magamra, hogy ilyen bátor voltam (látod a képen: hatalmas felületet varrattam tele :D :D :D , kellett hozzá a bátorság...), és ahogy rutinos tetkósok mondták, valóban szinte azonnal elkezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy mi legyen a következő minta.

Fura ez, de tényleg megfertőzi az embert a tetováltatás. Hogy miért, azt nem tudom, de az első után kialakul egy furcsa vonzalom. Pedig kicsit (néha biztos nagyon) fáj, szurkálják az embert, szintetikus festék kerül a bőrszövetbe, utána ápolgatni kell, esetenként begyulladhat tőle a bőr... Ráadásul végleges: amit ...

Nem vagyok jól a bőrömben.

Na és, mással is megesik... Igen, tudom. Velem viszont ritkán fordul elő, és nem könnyen nézek szembe vele, hogy az én aksim is lemerülhet néha, és elfog a minden mindegy érzése.

Mindenesetre egy ideje úgy érzem, talán legjobb lenne elvonulni egy barlangba, hogy egy ideig ne kelljen szembe nézni a napi feladatokkal, hogy egy kicsit fölmenthessem magam az örökös pénzügyi zsonglőrködés terhe alól.

De amíg ez nem megoldható, addig mi legyen? Addig reménykedem, hogy csak rosszul állnak a csillagok, és hamarosan változnak az energiák. Persze tudom, hogy ez csak részben igaz. Tudom, hogy itt az ideje szembenéznem önmagammal, és belátni, hogy amit és ahogy eddig tettem, az nem igazán vezetett tartós ...

A minap arra ébredtem, hogy ideje lenne egy alapos selejtezésnek.

Kíméletlenül kihajítani mindent, ami a szekrények, fiókok és polcok mélyén évek óta ül érintetlenül. Nem arra a tavaszi lomtalanításra gondolok, amikor 2 dolgot kidobsz, hármat meg visszateszel :D . Hanem amikor utána üres lesz a fél szekrény ;)

Neked szokott sikerülni? 

Nekem ennyire hatékonyan még soha...

Viszont most valahogy az fogalmazódott meg bennem, hogy a rengeteg tárgy, ruha, elektronikai kütyü, és a sok "majd-egyszer-jó-lesz-valamire" bigyó iszonyatosan leláncol minket .

Vajon miért vesszük körül magunkat ennyi holmival? Biztonságot ad, ha van mihez nyúlni? (Ez mekkora önbecsapás! Hiszen az elraktározott dolgok nagy részét a büdös életben nem ...

Pont ma 3 éve, hogy Soma úgy döntött, megismerkedik kicsit közelebbről az egészségüggyel, és a húsvétot a debreceni kórházban tölti... Egyúttal pedig kicsit átszínezi a mi húsvétunkat, és az én szülinapomat is.

Az előző években nem fordítottunk különösebb figyelmet erre az évfordulóra (talán mert igyekszik az ember kitörölni, de legalább is felülírni az ilyen emlékeket) , de az idén valamiért jobban felszínre jött. Talán azért, mert 3 éve is ilyen korán volt húsvét, vagy mert akkor is nehezen akart kitavaszodni. Egy biztos, az idén többet emlegetjük, többet gondolunk rá. 

Azt kérdezed, miért kerül egy ilyen történet erre a blogra? Azért mert nagyon komoly tanításokat hordoz, több pontjával is megerősítette azt a ...

Tipikus "jókislány" vagyok. Mindig is az voltam. Szabálykövető, szorgalmas, szolíd, Semmi durva kilengés, semmi extravagancia, átlagos öltözék, átlagos frizura, szolíd smink. 

Amikor tanulni kellett, én tanultam, amikor munkahelyen kellett szorgoskodni, én megtettem, amikor otthon kellett segíteni, én megcsináltam, amikor diákként munka adódott, én azt választottam a lazulás helyett... Uncsi? Hát, így utólag visszagondolva elég szürke. Viszont én szerettem, hogy mindig mindenhol jó véleménnyel voltak rólam, van annak némi előnye, ha az embernek mindig jó az "ajánlólevele" ;)

Igaz, azért legbelül mindig dolgozott a kisördög, nagyon mélyen elrejtve megvolt a vágy a lázadásra, és a magam szolíd módján próbáltam is kilógni a ...

Amikor 2016-ban összevarázsoltuk az első nyaralásunkat, megfogadtam, hogy amíg csak lehet, minden évben egyszer összehozunk egy hasonlót.

2017-ben össze is jött, méghozzá terven felül, kétszer is ;) És mivel a téli út hirtelen ötlettől (és egy szuper jó pénzügyi lehetőségtől) vezérelve igazából már az idei nyaralás kontójára ment, akkor megbeszéltük, hogy idén nyáron valószínűleg nem lesz tengeri pancsi. Ebbe mindenki bele is törődött békével, hiszen a pénztárcánkkal nem lehet vitatkozni...

Működött is a dolog szépen, ha néha felröppent a nyaralás ötlete, gyorsan szőnyeg alá söpörtük, mert nulla forintból (na jó: negyvenezerből) nem lehet útra kelni.

Csakhogy közben kisütött a nap, közeledik a tavaszi ...

Hányszor mondjuk életünkben, hogy én aztán soha?

Soha nem eszem tengeri herkentyűt! Soha nem megyek férjhez! Soha nem fogok búvárkodni!

Tuti, hogy soha nem ugrom ejtőernyővel! Soha nem leszek türelmetlen a gyerekeimmel! Nekem aztán soha nem lesz tetoválásom... Soha nem megyek egyetemre... Soha nem nézek meg egy horrorfilmet!

Soha nem leszek munkanélküli! Sosem költözöm albérletbe! Soha nem veszek fel hitelt... Soha nem békülök ki az anyósommal.

Milliónyi soha-kijelentés kíséri mindannyiunk útját. Ugye?

Nincs is ezzel baj, mert az adott pillanatban biztos nagyon komolyan gondoljuk ezeket. Csak aztán telik múlik az idő, változik a világ és változunk mi magunk is , ami miatt megváltozhat a véleményünk egy adott dologról. És ...

Szerinted van tökéletes időpont? Jó az, hogy mindig mindent megpróbálunk a legjobbkor tenni? Kell egyáltalán azon agyalni folyton, hogy minden a legjobb legyen és legjobbkor legyen?

Pl. egy utazás esetén van legjobb időpont?

Mi pl. most indulnánk Egyiptomba. Illetve az eredeti terv szerint most indultunk volna. Az volt az első ötlet, hogy február elején menjünk, és Soma szülinapját ünnepeljük kint. Meg úgy gondoltuk, hogy január végére az embernek pont elege lesz az itthoni télből, sötétségből, jól fog esni egy hétre naposabb vidékre költözni.

De közben Egyiptomot jól ismerő barátaink mind azt mondták, hogy ha biztosra akarunk menni, és strandolós, meleg időt kifogni, akkor érdemesebb november végéig menni, vagy aztán már ...

Ti be szoktátok fóliázni vagy fóliáztatni a repülőre feladott bőröndöket? Megéri? Tényleg védi a csomagot?

Bennem minden utazás előtt felmerül (én amolyan túlbiztosítós fajta vagyok, szeretem inkább megelőzni a lehetséges gubancokat :D ), hogy talán mégis be kéne fóliáztatni a bőröndöket. Aztán eddig mindig le is beszéltem magam: három bőrönd az 3x2500,- Ft Ferihegyen... 

Eddig még mindig sérülés nélkül kaptuk vissza a csomagokat, de annyi mindent lehet hallani, olvasni. Az ördög nem alszik. De valóban jelent bármiféle védelmet ez a szolgáltatás, akár a sérülésektől, akár a lopásoktól? Most, hogy elkezdtem kutakodni a témában, érdekes infókat találtam.

Pl. K i fizeti a kárt, ha megsérül a befóliázott ...

Egyiptomba utazók találkozhattak már a " fáraó átka" elnevezéssel az egészségük kapcsán is. Nem más ez, mint a könnyen összeszedhető hasmenéses betegség , amit a kinti ivóvíz, és az ételek másfajta baktériumflórája okozhat, néha minden elővigyázatosság ellenére is.

A témában való kutakodásaim során találtam egy cikket, ami azt mondja, hogy érdemes már itthon felkészülni a védekezésre, pl. egy probiotikum kúrával . Józan paraszti ésszel is azt gondolom, lehet ebben valami, hiszen ha az emésztőrendszerünk rendben van, akkor nyilván hatékonyabban védekezik az idegen kórokozókkal szemben.

Na jó, legyen egy megelőző probiotikum kúra utazás előtt, ennyit megér, hogy ne a wc-n töltsük az értékes nyaraló időt. Igen ám, ...

Amióta írom ezt a blogot, és folyton utazási infók után kutakodom, sorra kerülnek elém jobbnál jobb ötletek, pl. arról is, hogyan tehetjük olcsóbbá az utazásainkat.

A teljesség igénye nélkül megosztom most itt, amiket eddig találtam, és majd bővítem a listát folyamatosan, ha újabbakat találok.

Neked is vannak tippjeid, bevált spórolási lehetőségeid? Oszd meg velünk, hadd legyen ez egy pezsgő, igazán hasznos topik sokaknak ;)

1. Önkéntes nyaralás : végezhetünk házimunkákat a szállásért, ellátásért

2. Nyaraljunk minél kevesebből (2015-ös cikk)

3. Workaway.info (angol nyelvű)

4. Belföldi szállások

5. Kedvenc utazóm, Travellina készített egy gyűjteményt olyan weboldalakról, ahol akár ingyen tudsz szállást ...

Az Édesvíz Kiadó 2006-ban adta ki ezt a szuper könyvet, amit pár szóban bemutatni szinte lehetetlen.

Ha olvastál már bármit Wayne Dyertől, akkor tudod, hogy az ő könyvei sosem elmesélhető sztorik. Dr. Dyer a saját úton járásán, tapasztalásain keresztül próbálja megmutatni, hogy milyen választási lehetőségeink vannak, hogy sosem késő másképp látni, másképpen értékelni a világ dolgait,és hogy ha merünk hinni önmagunkban, és az Univerzum útmutatásaiban, akkor bármi lehetséges.

Azt, hogy sosem késő új szemüveget feltenni,és másképp nézni az életünkre, a lehetőségeinkre, a saját történetünkkel is meg tudom erősíteni. Legalább 25 éve olvasok már hasonló könyveket, tanításokat, hiszek a pozitív gondolatok teremtő ...

Igaz, nem sok időnk van indulásig, de most is feltett szándékunk néhány szót, kifejezést megtanulni a fogadó ország nyelvén. 

Tudom, hogy túl sokra nem megyünk vele, hiszen ha esetleg arabul válaszolnak majd nekünk, akkor a társalgás véget is ér :D De akkor is azt gondolom, udvarias gesztus, ha legalább köszönni tudunk a házigazdák nyelvén, vagy néhány számot és egyszerű kérdést el tudunk mondani arabul.

Egyip Tomi 2008-as blogján találtam egy jó kis írást ehhez, tőle másolom ide nektek a szótára részleteit (hátha mást is érdekel ;) )

SZÁMOK

1: wahed  

2: etnein 

3: talata  

4: arbaa 

5: khamsa  

6: sitta  

7: sabaa 

8: tamania 

9:  tesaa

10: ashaara 

50: khamsin  

100 : mia 

...

Véééégre!

Új dekoráció került a hűtő ajtónkra!  Ami azt jelenti, hogy közeledik az újabb utazás...

Ahogy eddig mindig, most is készítettünk "visszaszámoló falat", hogy ha véletlenül megfeledkeznénk a nagy eseményről :D :D :D , akkor minden étkezésnél eszünkbe juttassa a hűtőnk...

Naná, hogy most is felkerült a centi, amit 35-től kezdtünk visszavágni. Ez most különösen izgalmas, mert az előző utaknál jóval hosszabb centikkel kezdtünk, hosszú várakozásra készülve, most viszont csak rövidke szalagunk van.

Ezt az utat eredetileg február elejére terveztük, Soma szülinapját gondoltuk tengerparton ünnepelni, de aztán sok-sok kapott infó miatt egy huszárvágással előre hoztuk. Egyrészt december elejétől sokat ...

Vannak álmaid? Mennyire hiszel bennük?

Azt tanultam, hogy azok a gondolatok, vágyak hozhatnak nagy változást, amik erős pozitív érzelmeket váltanak ki belőlünk, amiktől torkunkban dobog a szívünk, amiktől folyamatosan vigyorgunk, mint a tejbetök. 

Ezek az érzelmek aztán igazi tettekre sarkallnak minket, állandóan késztetést érzünk arra, hogy menjünk és tegyünk a céljainkért, és nem tudnak lebeszélni a cselekvésről az ellendrukkerek sem.

Az elszánt, kitartó cselekvés pedig garantáltan eredményekhez vezet, vagyis az álmaink megvalósulnak.

Ilyen egyszerű ;) Vagy nem az? Talán nem mindig. Előfordul, hogy a kezdeti lelkesedés hamar alábbhagy, hogy elveszik a lendület, hogy ha a tetteket nem követi gyors eredmény, akkor ...

Csinálom a hirdetéses munkámat, és közben Szabó Pétert hallgatok. 3 héttel ezelőttig én nem hallottam őt beszélni, és nem olvastam tőle semmit. Tudtam, hogy ki ő, de valamiért nem éreztem a késztetést, hogy megismerjem. 

Viszont pár hete őt dobta fel nekem a youtube. Mindig keresek magamnak valami hallgatnivalót, hogy ne menjen üresben az idő, amíg viszonylag mechanikus online munkát csinálok, és akkor nem éreztem, mit hallgatnék szívesen, hát rábíztam magam a youtube-ra. Szabó Péter: A boldogság tanulható c. előadását dobta fel nekem. Azóta sokat hallgatom őt, és már úgy érzem, sokat köszönhetek neki...

Mi köze ennek egy utazós bloghoz? Csak annyi, hogy pár perce azt mondta a Péter a fülesemben, hogy "Gondolkodj nagyban! ...

Volt nekem egy nagyon kedves idős hölgy szomszédom,még Budapesten. Anna nénivel gyakran összetalálkoztunk, én a gyerekeket, ő a kiskutyáját sétáltatta a parkban, adott volt hát, hogy beszédbe elegyedjünk. Idővel a kapcsolat mélyebbé, többé vált  lakótelepi szomszédok egyszerű csevegésénél, ő sokat mesélt az életéről, a családjáról, én néha segítettem neki felcipelni ezt-azt, megkedveltük egymást. És mint általában a kedves idős hölgyek, Anna néni is folyton adni akart nekünk valami apróságot, hol csokit hozott a gyerekeknek, hol pedig könyvet nekem.

2009.karácsonyán  is átjött, és egy könyvvel kívánt kellemes ünnepeket. Mint minden tőle kapott könyv, ez is dedikálva volt, sosem mulasztott el beleírni a könyveibe ...

Hetek óta érik bennem ez az írás. Nagyon piszkál egy gondolat, csak nehezen szántam rá magam az írásra, mert nem vagyok az a tipikus véres szájú blogger, és nagyon nem szeretek másokat bírálni, véleményezni sem. Viszont annyira általánosnak tűnik a jelenség, hogy muszáj kifüstölögnöm magamból. Hátha utána könnyebben elengedem.

A kommentelésről, kommentelőkről van szó.  

Követek néhány blogot itt az oldalon, és látom, hogy a népszerű blogoknak minden írását azonnal több tucat komment követi. Ritkán adok magamnak időt, hogy belebonyolódjak a posztok olvasásába, mégis hamar szemet szúrt az a jelenség, hogy a kommentelők legalább 90%-a rejtőzködve véleményez. Egy kitalált felhasználónév mögé bújva, profilkép ...

Egyiptomba kéne menni....   Vagy nem?

Kezd alakulni a "meneküljünk télből jó időbe" programunk. Vannak persze klassz ötleteink, hogy hova mennénk szívesen, igazi nyári környezetbe, de sajna Bali, Maldív szigetek vagy Thaiföld még nem a mi pénztárcánknak való. Így aztán kizárásos alapon Egyiptom maradt, mert az árban hasonló az eddig útjainkhoz, és az információk szerint januárban is kellemes tavaszi - kora nyári idő van.

Viszont amióta erről beszélgetek ismerősökkel, akik voltak már Egyiptomban, nagyon vegyes véleményeket, tapasztalatokat hallok.

Abban teljes az egyetértés, hogy a szállodák és az ottani ellátás pazar, a személyzet kedves, a tenger meseszép, és a kulturális látnivalók is felejthetetlen élményt ...

Az Alexandra Kiadó 2005-ös könyve nem mindennapi olvasmány.

A történet névtelen főhőse egy olyan "kaland" közepébe csöppen, ahol részese lesz egy ősi kézirat felkutatásának, miközben végigjárja önmaga és a világ megismerésének kockázatos útját is.

A Kilenc felismerés (tekercs) keresése közben komoly veszélyekbe keveredik, amik miatt időnként a kaland fontolgatja. Azonban a tekercsek tanításai, és az út során szerzett tapasztalatok rádöbbentik, hogy nincsenek véletlenek,és hogy minden véletlenben ott van az egész világmindenség. Rájön, hogy életünkben mindig megjelenik egy olyan személy, aki üzeneteket, információkat hoz számunkra, ami segíti a továbblépést.

James Redfield regényét nem csak azoknak ajánlom ...

Ez a cikk nem igazán kapcsolódik az eddigiekhez (talán csak annyiban, hogy az imádott baklavánk alapanyagára vonatkozik :D ) , de kíváncsi lennék a véleményetekre.

Szóval kié a dió, ha utcán van?

Mert mi bizony jártunkban-keltünkben felvesszük a járdáról a lehullott diót. A környékünkön több napi útvonalunkon is vannak diófák, amik most szorgosan potyogtatják a beérett csonthéjasokat, és mi nem vagyunk restek lehajolni a lábunk előtt heverő gyümölcsért.  Jövet-menet pár szem diót lehet így felszedni minden fa alól. Ez vajon lopásnak számít?

Természetesen nem verjük le a fáról senki dióját, és akkor sem állunk oda begyűjteni, ha a ház tulajdonosa éppen szedegeti fel a hullott diót.  De ha nincs kint senki, és a ...